Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Bielinska, M.: A levéltáron kívüli selejtezés a fennálló rendelkezések fényénél / 101–110. o.

- 106 A levéltáros felelősségteljes szerepe u.i. nem a selejtezési szakvéleményezés pillanatában kezdődik, hanem jóval előbb, már az irattárak meglátogatásakor , sőt sok esetben már a hivatal által végzett selejtezés idején, amikor is a kihivott levéltáros a tanácsadó szerepét tölti be, Ezért a levéltárosnak állandó kapcsolatban kell lennie a felügyelete alá tartozó terület valamennyi hivatalával - és szükség esetén segítséggel és tanáccsal is közre kell működnie mind az irattárak vezetésénél, mind az iratok ren- , dezéaónél és selejtezésénél. Ott, ahol a levéltárosok kellőképpen megértették szerepüket, ők azok-* nak az iratoknak gondnokai, amelyek a jövőben értékes anyagot fogüác"jelenteni a Lengyel Népköztársaság fejlődésének kutatásában; e téren az"iratok minősitése rendszeresen folyik, a vajdasági iratselejtező bizottságok jól dolgoznak s mind több és több tapasztalatra tesznek szert a munkák jelenlegi szakaszán. A levéltári szakvéleményezés nagyon nehéz és felelősségteljes feladat* A felesleges szőrszálhasogatás itt é.jjpen olyan káros, mint a könnyelműség. A hivatal által végzett selejtezés jóváhagyási javaslatát lényegében véve csak a szakvéleményezés megejtése után lehet elintézni. Csak az állandóan ismétlődő és a levéltáros által máy az.előző szakvéleményezések idejéből ismert és kétséget nem támasztó levéltári anyagnál /pl« postakezelési iratok, vasúti szállitási tipusiratok/ lehet előzetes szakvéleményezés nélkül szabaddá tenni ezeket az iratokat. A szakvéleményezésnek nemcsak arra kell szoritkoznia, hogy azokat a kételyt támasztó iratokat boncolgassa, amelyek a kiselejtezett iratok jegyzékének előzetes elemzésénél felmerülhetnek. Ajánlatos, hogy a gyanús tételek kutatásánál nézzük át a kételyt nem támasztó tételeket is. Ilymódon tudjuk ?. hivatal által elvégzett iratminŐsités értékelését igazolni s egyidejűleg megismerhetjük a gazdálkodás adott szakaszám előforduló irattipusokatj ennek jó hasznát vehetjük az országos jellegű iratjegyzék kidolgozásával kapcsolatos munkálátoknál,is. A szakvéleményező nem hagyhatja jóvá a selejtezésre javasolt iratokat abban az esetben, ha: 1*/ az iratgyűjtőket helytelen és téves elmekkel látták el s azokon belül összekeverték az A és B kategóriába tartozó iratokat, mivel ez helytelenül végrehajtott selejtezésre utal és arra enged következtetni, hogy a kiselejtezett iratok között történelmi fontosságú anyag is akadhat; 2./ ha a jegyzékben közölt iratok vagy nincajenek kiemelve az irattár anyagának egészéből, vagy hozzáférhetetlen helyen vannak, ami teljes mértékben megnehezíti a szakvéleményezés megejtését. Akár egy személy, akár több személy szakvéleményezésérői van szó, minden esetben jegyzőkönyvet kell felvenni, amely leirja a szakvéleményezés lefolyását és magyarázatot ad az irat kifogásolt és értékelés alá vont tété leire -vonatkozólag* XXX • A referátum elhangzása után kibontakozott vitában a hozzászólok nemcsak azokat a munkamódszereket érintették, amelyek a levéltárak munkájában s hivatalok által végzett selejtezés jóváhagyásának során előfordulnak, hanem megvitatták az állami levéltári fond biztonságbahelyezésének módját is. Vita tárgyát képezte az előadó elvtársnő által a referátumában felvetett azon kivánság is, hogy a hivatalok által végrehajtott iratselejtezés jóváhagyásánál őrködni kell afelett, hogy a saját irataikat selejtező hivatalok következetesen betartsák az iratok megőrzésének a rendelkezésekben •lőirt határidejét* A vita során kétségbevonták továbbá azon követelmény helyességét is, amely azt kivánja, hogy a levéltárps terjessze ki védelmét