Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Bélay Vilmos: L. V. Cserepnyin: A XIV–XV. század orosz feudális levéltárai. I. kötet. Moszkva, 1951. Az ismertetést írta D. Sz. Lihacsev / 5–12. o.
"&•?# Gaerepnyint A XI? f ~X?* század orosz feadális levéltárai, XÜÖtét,m^szkva-Ienlngrád, 1948* IX* kötet, Moszkva-Leningrád, 1952*» Izvesztyija Akagyemii ííauk SzSsSzE Szerija laztorii i filoszofii, Tom IX* n*5* az ismertetést irta £*Sz*I*ihá«Mev« Jelen birálátnak az a célja, hogy azt sz újszerűséget, amelyet £•?*0aerepnyin "A XIV*-XV* század orosz f eaAálÍs 1 levéltárai" cimü kétkötetes munkája az Írásos forrástudomány ' terén Jelent, bemutassa* I>*V*Cserepnyin mindkét könyvének terjedelmes anyaga, valamint az általa adott magyarázatok még sokáig Itgjófc magokra vonni a kutatdk figyelmét, ellenvéleményekre és kiegészítésekre, néha helyreigazításokra, néha még mélyebbre hatold kutatásokra fogják inaitani őket. S«T*Cserepnyin könyvének alapvető jelentőségéi mégsem a benne közölt nagyszáma, áj és pozitív anyag adja, hanem az, hogy marxista módon közeledik a történeti forrásokhoz* Á szerző maga is hangoztatja, hogy feladatául tűzte ki "a korai feudalizmus korszaka marxista-leninista forrástudományának felépité8lt ,, |I*k*456*/« Bz arra kötelez bennünket, hogy az ismertetendő könyvhöz elsősorban éppen ebből a szempontból közeledjünk és állandó figyelmünket a forráskutatási analízisének éppen metodológiai oldalára fordítsuk* Hyiltan ki kell mondanunk, hogy a szovjet forrástudományok terén a legújabb időkig erősen megmutatkoztak a burzsoá forrástudomány esokevényel* A szovjet történészek nem fordítottak kellő figyelmet a forrástudományra, mint aféle "másodrendű" segédtudományra* Sok történész jobbnak látta, ha nem fárasztja magát forráskutatásig analízissel s ehelyett inkább a forrásoknak "fogyasztási" felhasználását választja, vagyis kritikátlanul, objektivista módon használja fel a forrásokat, főleg illesztráeiős célzattal* Sok történész vakon hisz forrásának és néha megismétli saját munkájában a dokumentumok tendenciózus felfogását* A történeti forrásokhoz való objektivista viszonyulás különösen K«M*XaramzÍB munkásságát jellemezte, aki szerint a történész főfeladata az, hogy művésziesen fejtse ki a történeti forrásokat és e források alapján "kellemes olvasmány" formájában adja elő a hazai történetet* Ez a "kellemes olvasmányszerüség" azt jelentette Karámzin számára, hogy az orosz történelemnek teljesen reakciós nemesi szempontjait követte, ezt a tendenciózus szemléletet azonban a dokumentumokban közölt adatoknak nem világos, úgynevezett "objektív* módon való felhasználásával leplezte* A valóságban Karamzinnak a forrásokhoz való viszonya korántsem volt objektív* Xaramzin a dokumentumokat ugy használta fel, mint az orosz történelemre vonatkozó reakciós koncepciója felépítésére szolgáló illusztrációs anyagot, azért, hogy általuk az orosz monarchia "szilárd alapjait" magasztalja* A források iránti qgyatdjysa djáciásásta bizalom jellemzi a többi nemesi és polgári történészt is, az orosz történelem általános felfogásában mutatkozó éles irányzatossággal megterhelve* Egyik vagy másik jelenségnek a jellemzésére kiválasztanak egy dokumentumot, vagy a dokumentumnak egyes közléseit, hogy azok minél világosabban, minél szembeszökőbben tárják fel a kiemelt tételt. Talamennyi dokumentum eszmei oldalával szemben közömbösséget mutattak, nem volt erejük ahhoz, hogy leleplezzék a történeti források osztálylényegét, bizonyps lelőhelyek irál/ á szovjet szakirodalomban a "forrástudomány - isztoosnyikovegyenije" kifejezéssel azt a tudományt jelölik meg,amelyet a magyar irodalomban forráskutatásnak és forráskrltikénak szoktunk nevezni* A továbbiakban mi is forrástudománynak nevezzük* Fordltl*
