Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Bélay Vilmos: L. V. Cserepnyin: A XIV–XV. század orosz feudális levéltárai. I. kötet. Moszkva, 1951. Az ismertetést írta D. Sz. Lihacsev / 5–12. o.
I nyába vonzódtak, ahonnan.bármikor szükség esetén meríteni lehet, f mindezek előkészítették a talajt arra t hogy a forrásokat mélyi ségesen tendenciózusan, "válogatósán" használják fel egyik rag? másik előre felállított koncepció'jak illusztrálására, %tt ad objektivizmus és egyúttal a forrásokhoz való* tendenciózus közeledés jellemzi Sz*M*Szo.iovjevet és v # Ö,Kljuc3evszkljt, valamint a többi nemesi és polgári történészt* Azt, hogy mire vezethet a forrásokban való objektivista hit # azt ékesszólóan matatják be egyes tények, amelyek L*y*Cserepnyin munkájában olvashatok* így például L,V,Cserepnyin meggyőzően mutatja be, hogy a feudális Immunitásnak helytelen értelmezése, mintha az a fejedelmek önkéntea adománya lenne, amint azt a burzsoá tudósok vélték, egyenes következménye annak, ahogyan ezt a kérdést maguk az "adományievelek" magyarázzák, A forrásokhos való objektivista viszonyulás a burzsoá tudományban különösen fejlődése utolsó szakaszában szervesen összefügg a forrás értékelésének formális-jogi módszerével* £nnek következtében a burzsoá forrástudómányank nem volt ereje ahhoz, hogy az Írásbeli anyagnak egész terjedelmét felhasználja, A burzsoá tudomány a történeti forrásokat a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyoktól elszakítva, az adott korszak osztályellenmondásaitól elszakítva vizsgálta. Az imperializmus korszakának orosz burzsoá történészei tettek ugyan bizonyos kísérleteket arra, hogy leküzdjék a forrásoknak illusztratív felhasználását, ezek a kísérletek azonban nem mentek tul a politikai harc dokumentumainak feltárásán és annak burzsoá értelmezésén, végül is szkepticizmushoz vezették a burzsoá tudományt és ahhoz, hogy lemondjon a széleskörű általánosításokról, A forrásokhoz való objektivista viszonyulásnak csökevényei érezhetők még máig a szovjet forrástudományban. Be a szovjet történettudomány elméleti alapjai hatalmas lehetőségeket adnak arra,hogy gyökeresen megváltoztassuk a történeti forrásokhoz való eme viszonyt, Bbbe az irányba mutatva készült I»*V*Cserepnyln itt ismertetett munkája. Helyek tehát azok az általános metodológiai elvek, amelyeket L*7, Ceerepnyin az Írásbeli forrás tudomány terén kifejt? Mindenekelőtt annak a bebizonyítására törekszik, hogy a "szovjet forrástudománynak feladata az analízis alá vont források osztálylényegének és politikai jelentőségének tisztázása" /XI*k,3,old,/ A történeti források tendenciózus osztálylényegének leleplezése okvetlenül megszünteti annak a lehetőségét, hogy önkényesen, "válogatós módon 11 használjuk fel ezeket a forrásokat és lehetővé teszi ezeknek mélységesen objektív felhasználását, 3j*Y«0aerepnyin, miközben leleplezi a burzsoá forrástudomány formalizmusát, az iratoknak jogi formái mögött feltárja valóságos történeti tartalmukat, $ 1 lásd A*Je,Presznyákovnak a "Nagyorosz állam kialakulása" o, disszertációja megvédésekor mondott beszédét, az Archeográfiai Bizottság Munkájának Évkönyvében, Pétervár, 1920, 30»old.
