Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Bélay Vilmos: Az országszerte folyó iratselejtezésekről / 42–46. o.
- 44 a rendelkezésre álló munkaerővel és időben becsületesen el lehetett Tegezni, Megnehezítette a helyzetet még az is, hogy az almait évek folyamán a legtöbb szervnél költöztették, sok esetben ismételten, az iratanyagot, ennek következtében az nem megfelelő helyen (padláson, kamrában néha istállóban vagy ólban) tárol. Általános tapasztalatuk volt az ellenőrzést végző levéltárosoknak az, hogy a selejtezési munkát lebecsülik, tizedrangu munkaként kezelik. £z nemesak a járási és községi tanácsokra áll, amelyek e munkával egyidejűleg sok sás elsőrendűen fontos feladattal is foglalkoznak s ezért nem marad elég idejük a selejtezésre, hanem vonatkozik a felsőbb szervekre Is. A munka lebecsülésének egyik jele volt a selejtezési felelősök helytelen megválasztása, vagy munkájuk támogatásának hiánya, legtöbbjük részére egyáltalában nem, vagy csak alig biztosítottak munkaidőkeretet a selejtezés ellenőr-* zésére, igy esak ritkán volt módjuk kiszállni és kénytelenek voltak Íróasztal mellett a jelentések alapján "ellenőrizni* a selejtezést. Az egyes tanácsokhoz való kiszállás nehézségei a levéltárak számára is komoly gondot jelentettek, legcélszerűbb lett volna gépkocsin kiszállni, mert ugy egy napon akár tiz helységben folyó munkát is ellenőrizhetnek és valamennyi helység tanácsát felkereshetik. Ha viszont csak vonaton utazhatnak, ugy legfeljebb 2-3 tanácsot látogathatnak meg egy napon, s amely helyiségnek nincs vasúti megállója, oda csak nagy nehézségek árán (kerékpáron, vagy gyalog) juthatnak el. Gépkocsi azonban a legtöbb megyében csak ritkán, szinte kivételszámba menően állt rendelkezésre, akkor is többnyire ugy, hegy a tanács valamelyik kirzálló dolgozójához csatlakozva s annak menetrendjéhez alkalmazkodva szállhatott ki a megyei 111. járási selejtezési felelős és a levéltári kiküldött. Csak néhány levéltárnak sikerült a kiszállásokra motorkerékpárt igénybe venni (pl. Saposvári &t.). A kiszállások alkalmával azután, különösen a-községi tanácsoknál, de gyakran megyei, járási és városi tanácsoknál is, számos hibára, hiányosságra, mulasztásoiera^sőt sok esetben szándékos kártevésre bukkantak az ellenőrzést végzők. Ilyenkor meggyőződhettek arról hogy mennyire nem szabad a községi vagy járási selejtezési felelősök jelentéseiben megbízni, mert a tapaszv&lat szerint azok mindig szépítik a való helyzetet. A levéltáraink a külső selejtezések ellenőrzésé során általában a következő tipikus hiányosságokat vagy visszaéléseket tapasztalták; a) A selejtezési munkát nem kezdték meg a megállapított időben,>sŐt gyakran még hónapok múlva sem (pl« a baranyamegyei sásdi járási tanács iratanyaga csaknem félévvei az elrendelt kezdő-időpont után, szeptember végén, még érintetlen állapotban volt, ehhez hasonló helyzetet találtak a levéltári kiküldöttek a móri járás 9 községében, a berettyóujfalusi járási tanácsnál stb.); b) a munka végtelen lassan, akadozva halad, noha ismételten ellenőrizték (székesfehérvári városi tanács); o) meg nem felelő helyen tárolják az iratokat (a szolnokmegyei Eákóczifalván padláson szétszórva, toinamegyel Gerjenben nyitott félszerben, baranyamegyei Nagypeterden nyitott főbejárati helyiségben); LOK.53-12,991.FT.