Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Bélay Vilmos: Az országszerte folyó iratselejtezésekről / 42–46. o.
- 45 d) a selejtezési felelősök tájékozatlanoké nem is tudják, tulajdonképpen melyik a levéltári, melyik a MMI és melyik a selejtanyag (szolnokmegyei tanács f győr»sopronmegyei Beled), nem egy helyen *osak névleg" selejtezési felelősit (tapoloai járás)j e) esak a MM1 részére válogatják ki az anyagot a többit egyszerűen selejtnek minősítik (vasmegyei Gencsapáti), vagy esak az ügyvitelhez szükséges iratokat őrzik meg, a többit kidobják (győr-sopronmegyei Und); t) az tmlesztett állapotban lévő anyagot egyszerűen selej'tnekVminősitik, pedig semmiféle átválogatás nem történt (körmendi járási tanács); g) ujabb iratokat is kevernek a selejtezés alá kerülő iratanyagba (vasmegyei Elemesbőd, paksi járási tanács); h) végűi sok helyen kellett azt tapasztalni, hogy éppen a selejtezésért felelős személyek átselejtezetlen anyagot adtak el engedély nélkül a papírgyűjtő vállalatoknak (Somogyraegyei tanács Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajóbábony, hajdubiharmegyei Kornádi, szabolcs-szatmármegyei Penészlek és Póospetri). Az utoljára emiitett visszaélések felvetik a papirbe- gyűjtő szervekkel fali kapcsolat kérdését, JBzen a téren igen sok visszaélésre derűit fény, a fenti néhány példát, sajnos, nagyon sokkal lehetne még kiegészíteni* A Belkereskedelmi Minisztérium még ez év májusában intézkedett a MftHSS-nél, hogy az iratselejtezések során "minden esetben csak a jáváhagyott és a rendelet alapján kiselejtezett irományokat vegyen át. 9 A PAEÜ felettes szerve, a Könnyűipari Minisztérium f.évi júniusában előírta, hogy a jövőben esak olyan jegyzőkönyv ellenében vehet át kiselejtezett iratanyagot, amelyen a LÖK és az MMI megbízottjának eredeti aláírása szerepel. Az emiitett rendelkezései ellenére azonban számos szabálytalanság történt még ezután is. Hevezett paplrbegyűjtő vállalatok megbízottai sokszor olyan agresszíven léptek fel a selejtezést végző szerveknél* hogy asokat sikerűit szabálytalanságokra rávennlök. Igen so&felé előfordult az is, hogy a paplrbegyűjtő vállalatok az egyes községek földmivesszövetkezeteit használták fel az irattári eredetű anyag felvásárlására. Á hibák felsorolását még hosszan lehetne folytatni, de e néhány, tipikusnak nevezhető jelenség le elegendő ahhoz, hogy bárki megértse belőle, mennyi türelemre, fáradságos nevelőmunkára volt szűkség, hogy az ellenőrzést végző levéltári vagy MMX kiküldött megértesse a selejtező szervvel a munka politikai, _ tudományos és gyakorlati jelentőségét. Meg kellett velük értetni azt is, hogy a levéltár részére kiválogatott iratokról nem szabad "takarékosság" óimén levenni a fedőlemezt, hevedert, vagy zsineget, mert ugy az anyag ömlesztett állapotba kerül. Fel kellett számolni azt a helytelen nézetet, hogy a selejtezés kizárólag az Igazgatási osztály feladata, amelyhez a többi osztálynak kevés a köze. A felvilágosító, nevelő munka általában eredménnyel járt és lassanként sikerült a munkával szemben kezdetbon megmutatkozó idegenkedést eloszlatni. A felsorolt hiányosságok talán azt az érzést kelthetik, hogy az országszerte folyó nagy iratselejtezési munka inkább káros volt mint hasznos, hogy csupa negatív eredménnyel járt. Ez teljesen hibás nézet. Bár kétségtelenül sokfélé fordultak olő visszásságok, mégis mérlegre této a'185/1951.M.T.rendelet LOK.53-12,991.fT.
