Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Vörös Márton: A külső selejtezés egyik fontos kérdéséhez / 65–66. o.
- 65 .Birálát tárgyává tétetett, hogy a könyvbeszerzésekre vonatkozó iratok, - a kifejtett és helyes indokok alspján - nem selejtezhetek, Ezt helyesnek tartom, de megjegyzem, hogy nálunk a könyvbeszerzáarefere vonat kőzd iratok csak a szakvonatkozásu könyvek vásárálásával keletkeztek, mert egyéh könyvet a megye a Múzeum könyvtára, részére vásárolt. Az apaállatvizsgálati iratok selejtezésével kapcsolatban Komordczy György kartárs bírálatánál valószínűleg nem vette figyelembe, hogy megyfl irat okrdl van szd, ahol az alapiratok nem kerülnek levéltárba, mert a fellebbezés - és csak fellebbezés folytán i lehet-apaállatvizsgálatról beszélni - utján felkerült iratok, a hármas bizottság döntése után visszaadatnak az I # fokon eljárt hatdságnafc. Itt tehát csak a felülvizsgálat adminisztrálásával keletkezett iratok selejtezéséről lehet szd. Megjegyzem végül még, hogy az ügykörjegyzék a múlt év végén készült, amikor még selejtezési tapasztalattal nem rendelkeztem. Ez szolgáljon magyarázatul annak esetleges hiányosságára. Páhi Ferenc A külsd selejtezés egyik fontos kérdéséhez. A külsd selejtezések ellenőrzésivel teljesen azonos fontosságú feladatunk a felszabadulás dta eltelt évek, főként a tanácsi közigazgatás adminisztrációjának a vizsgálata. Ezt két okból kell tennünk: egyrészt a csoportos iktatás helyesságének kérdésében, másrészt az uj iratanyagok községi megőrzésében. Első kérdésben fontos a helyzet, mert évtizedek múlva a rosszul vezetett csoportiktatás mélyebb sirt jelent a kutatásnak, mint bármily régi rossz iktatás. Mi a tapasztalat e téren? Sok. helyen a Bachkorszak huszonegy csoportú táblás rendszere kisded képeskönyvecske a csoportoktatás hazai-rejtelmeihez képest. Hem is szólva arról, hogy van hely, ahol januártól nyárig nem iktattak s az öszszegyült iratcsomó huss év előtti elődeihez méltón várja a földmüvesszövetkezetek vagy a Kehes kérlelhetetlen jóindulatát. Sok helyen a cscportiktatás kellő kioktatás hijjén zűrzavarosamért a községi tanácshoz kiszállt oktató nem tudott oktatni. A hibák rengetegét óriási türelemmel ritkitgatta as ellenőrzésben kedves munkatársunk, a selejtezési megyefelelős Selényi C-éza. E tanácsi anyag a jövő feldolgozás^ kutatás számára annyi, mintha nem is volna. Már elmeséltem a Munkásmozgalmi területi elvtársnak többek között azt az épületes epizódot, amikor egy tanácsi iktatás szereplője, tizenötéves leányka, ki még alig tudott megnőni, egy ! %rdei fakivágási engedélyt a személyi ügyek komor rovatéba rovott be. Arra a kérdésemre, hogy a balsorsu erdei fa hogyan jutott el a személyi ügyekhez, a nyugodt és minden logikát elbíró felelet az volt, hogy "annak a fának személyi ügye, ha kivágják". Húsz év múlva egy szelid fából igy növekszik ki az áthatolhatatlan irattéri dzsungel. Szóval a jelen iktatás hibája, a csekély irattéri melléfogásból súlyos levéltári árnyékké fog sötétedni s az igy kialakult, legérdekesebb, Ötéves falusi terveket őrző sorozatok alapleltáréba azt fogja irni a méla utód, hogy csak egyenkénti átnézéssel kutathatók. Azaz lenne, volna kutatható, ha az iratanyag megmaradna,
