Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Hajdu Tibor: A levéltárainkban folyó selejtezésről / 66–69. o.

- 66 csupa feltételes módba helyezve ez iratok sorsét, mert a kivágott fa személyi ügye, a napközi otthon tejakciójának a községi legeltetési társulathoz csatolása, stb., stb. és vagy féloidalon stb,

% csak a szerényebb hiba. A nagyobbik mér komolyabban figyelmeztető és tulérdes jelenség ahhoz, hogy egyszerűen elviseljük. A négyhónapos községi irattárak körüli expediciónk eléggé feltérték a helyzetet, A n~

r

ers és vázlatosan felvett statisztika a következőt mutatja. A baranyai községi és járási tanácsok megvizsgált 30 $-ának, vagyis 80-90 helyen az 1945-52. évi uj iratanyag he1^sete a következő. Az 1946. óta termelődött iratok 10 4-é.t találtuk megkivánt irattári rendben. 60 fi széthullottan, de mégis estknem hiánytalanul

§ Ezek egy része máris a padlásra került, amelyet többnyire begyűjtő szervek bérelnek /t/zcitók vigyázat?/ s. a jühs^Őr, gyapot^ kukorica tömegek határozótcsn hargulatos képét zavarják a csúnya iratok. 20 ^-esetben mér az utolsó öt óv anyaga is csonka, mig 10'#-ot a ki nem nyomozható, ismeretlen jótevő végleges pusztulásba italt. így találtunk tanácsi iratriszekét a Kehes karjain Pécsre jutott bálákban, régi krinoiinhez hasonlóan abroncsok között. Vörös Márton A levéltárainkban folyó selejtezésről. 1952. július 1-től közlevéltárainkban országszerte megindult 9 selejtezés. Jelenleg a selejtezés - a közigazgatási és vállalatiüzemi selejtezés eJdenŐrzése mellett - levéltáraink legfontosabb munkája. Ez a selejtezés fejlődést jelent az eddig végzett hasonló munkálatokkal szemben, mert a "szükséges és szükségtelen anyag különválasztásán tul a magyar munkásmozgalom történetének megírásához felhasználható anyag kiemelését és ez eeyéb - történeti vagy gyakorlati szempontból - fontos ügyekről feljegyzések készítését is magában foglalja. áppen ezért helyesebb, ha ezt a munkát a továbbiakban nem egyszerűen selejtezésnek, hanem kutatóselajtezésnek nevezzük. A kutatőselejtezss megkezdését feltétlenül szükségessé tette la* véltéraink jelenlegi helyzete. Nem kerülhetünk hosszabb időre szóló segédleteket egy állagról sem, mikor annak terjedelrn9

s összetétele, sőt tartalma sem tekinthető véglegesnek. A nagymennyiségű felesleges anyag őrzése akadályozta a kutatók munka- | ját. Különösen időszerűvé tette ezt a munkát az országszerte megindult selejtezés. Levéltárainknak nagymennyiségű uj iratanyagot kell befogadniok. Ezt elősegíti a birtokunkban lévő felesleges iratok kiselejtezése, mely igen sok helyet - több ezer folyómétert - szabadit fel a beérkező anyag száméra. A számunkra felesleges, sőt terhes iratok átadása népgazdaságunk hulládékpapirt gyűjtő szerveinek nagy megtakarítást jelent, meny™ nyiségileg növeli, minőségileg javitja papírgyártásunkat.