Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Vígh Károly: A külső selejtezés ellenőrzésének néhány tapasztalata Pestmegyében / 56–59. o.

- 57 1./ Az eddigi gyakorlat megmutatta, hogy a jé ellenőrzés és instruálés még nem ralnaÜu ez még nem biztosit ja a munka sikeres elvégzését, Tehát van a levéltártél független tényező is: az irattermeié szerv /vagy annak jegutédja/, amely a jé instruáli's és lelkiismeretes ellenőrzés ellenére is hanyagság, vagy más egyéb ok esetén kedvezőtlen nül befolyásolhatja a selejtezési munkát, 2./ A tanáig A a levéltár együttműködé

se, A selejtezés során főleg a közigazgatási apparátussal vagyunk kapcsolatban. Dolgozéinknak meg kellett érteni, hogy fiatal tanácsrendszerünk még nem elég érés ahhoz^ hogy zökkenésmentesen és megfelelő se?itség nélkül megbirkózzék egy olyan feladattal, mint a selejtezés, amelynek helyes elvégzéséhez bizonyos közigazgatási és iratkezelési gyakorlaton kivtil politikai felkészültségre is szükség van. Különösen a községi selejtezéseknél komoly nehézségeket okoztak a fenti szempontbél felkészületlen selejtezési felelősök, akik nem ritkán még a selejtezési ügykör jegyzéket sem tanulmányozták vagy pedig egyszerűen meg sem értették. Ez az utébbi főleg abbéi a hibábél erei, hogy a BM., a LOK és az Wl nem gondoskodtak a községi irat selejtezéshez szükséges külön titasités és ügykörjegyzék összeállításáról. A tanácsokkal kapcsolatban arra törekedtünk, hogy mindinkább tudatosítsuk a közigazgatás szerveinél, hogy ha a selejtezés nem is olyat súlyponti kérdés^ mint például a begyűjtés, de ugyancsak a közigazgatás feladatkörébe tartozik. Ugyancsak a tanácsok vonalén fordítottunk gcndct arra, hogy megismertessük és megértessük velük saját iratanyaguknak fontosságát, megmagyaráztuk, hogy saját községük vagy várcsuk történelme fekszik ezekben az iratokban. 3./ A. selejtezési munkálatok nyilvántartása. A levéltár részéről a selejtezési munüa jc"eivógz^ténejc egyik döntő előfeltétele a helyes alapelveken felépilő. vilá

a

os

? áttekinthető nyilvántartás. Nálunk kezdetben csupán az irattermedé szerv szerinti, ágasetónkénti nyilvént?*rtá£t vezettek. Bszerint kvlon-külön dosszié bem volt a közigazgatás,rendőrség 'Aiikolák, OSZH, üzemek, stb. iratanyagaival kapcsolatos nyilvántartási anyag. De ha például a levéltár dolgozéi arra voltak kíváncsiak, vagy ha a LOK-ct az érdekelte, hogy mi a helyzet a mcnori járásban a selejtezéseket illetőn, aíikcr valamennyi doszsziébél kellett kihalászni a noncri járásra vcn^tkozé edetokat. Bhhez járult még, hogy rz egyes járásokba, sőt egyes járásokon fcivül egyes helyiségekbe tervszerűtlenül hol az egyik, hol a másik dolgozó szállt ki. ITem csodálatos eze* után, ha a kiszállok nem tudta-: helyesen felkészülni feladatuk elvégzésére. , Ezt a helytelen nyilvántartást július elején átszerveztük. A külső selejtezést végzők között felosztottuk Pest- és Négrád-megye járásait, azaz területi referenciákat létesítettünk. Minden egyes dolgozóra í:b. 4 járás jutott. A területi referensek a saját területük irattermelő szerveire, e szervek selejtezésére vonalközé nyilvántartást maguk kezelik, ezért maguk felelnek. Ez az uj médja a nyilvántartásnak jelentősen megjavította az ellenőrzési munjce. minőségét, mert a dolgozok nemcsak hogy felkészültebben mennek ki a területre, hanem a terület gazdáinak is érzik magukat, 4#/ A selejtezési munka megszervezése egy másik fontos kelléke az eredményes munkának. Kindig lehetőség szerint egy hónapra előre ütemtervet készítettünk a seronkövetkező feladatokkal kapcsolatban, azt közösen megvitattuk és ugyanakkor rendszeresen kicseréljük ta-