Levéltári Híradó, 1. (1951)
Levéltári Híradó, 1. (1951) 1. szám - CIKKEK - Fügedi Erik: Levéltáraink sorsa a felszabadulás után / 34–37. o.
a kultuszminiszter Hóman Bálint akadályozta meg, életbelépett volna, egyrészt a pusztulást legalábbis részben el leHctett volna kerülni, másreszt a mentési munkákat is tervszerűbben lehetett volna végrehajtani. A levéltári törvény alapján a Központban részletes adatok-állottak volna rendelkezésre s a vidéki, az első'szervezés lázában élő városokban, sokszor nagyon is magukrahagyatott levéltárosoknak lett volna hová fordulniuk." ugyanigy jelentős" lett volna a törvény a magukra•hagyott magánlevéltárad tekintetében is, nyilván kiemelte volna előkelő elszigeteltségükből őket, lehetőséget nyintott volna arra, hogy anyagukat, terjedelmüket és őrzési módjukat illető adatokat gyűjtsenek rájuk vonatkozólag a levéltárosok. Amikor 1945-ben először próbálta meg e sorok irója-összeállítani a családi, levéltárak'j egyzékét, nem állt rendelkezésére megbízható, forrás, Zimmermann összeállítása már túlságosan idejétmúlt volt, ujabb adatfelvételre a korszak szentként tisztelt törvényes clőirásai nem adtak lehetőséget. Az 1945-50 években tett vidéki utjai során a szerző.több alkalommal bukkant olyan családi levéltárakra, melyeket az addigi irodalom egyáltalán nem ismert, vag;y amelynek csak-legrégibb Árpád-kori oloaányait publikálta valamely okmánytár. Segítséget adhatott volna a levéltári : törvény az alföldi kisebb városi levéltárak szem! pontjából is. Utóbbiakat .a városok vezetői., különböző tanyákra menekítették s ott téliesen magukra hagyták őket. Levéltárosai-: nem' voltak ezeknek a városoknak, a régi Vezetőség helyébe lépő uj .polgármestereknek meg kisebb gondja is nagyobb volt~annái, minthogy kihelyezett levéltári anyagukat behordattak volna. Tisztában vagyunk azzal, hogy a háború forgatagában az anyag megmentése érdekében'téti emberi erőfeszítés és az anyag tényleges megmenekülése között nincs egyenes arány, de 1945. első felmérései után mégis azt a tanúságot kellőit leszűrnünk, hogy a levéltári.anyag-feltétlenül elpusztul, ha nem marad mellette a •levéltári anyagot szerető és gondozó levéltáros. Mindezeken a nehézségeken ó s ezt újra hangsúlyoznunk kell igen sok tekintetben segiteti volna a levélxári törvény létrejötte és » végrehaj tása. ; Az első felmérés után kibontakozó helyzetben a legsürgősebb • feladatnak a magánlevéltárak megmentése, látszott.' Ezek a levéltárak szorultak gazdátlanságuk folytán, veszélyeztetett állapotukban a leginkább segítségre és a leggyorsabb segitségre. Fennmaradásuk mindenkép elsőrangú erdeke volt levélt árügyíinknek és történettudományunknak egyaránt, mert amelyeknek anyagát ismertük mint pl. a Batthyány család körmendi levéltárát, azt mindenáron meg kellett menteni, -az is." mcretlenek pedig ép ismeretlenségükkel vonzották a levéltári szakembert, jjjzt a munkát 1945.és 1950 között a veszélyeztetett magángyűjtemények miniszteri biztossága végezte, mely munkája során több igen nagy értéket képviselő, levéltárat mentett meg a celjcs és végleges pusztulástól. Munkája vegén a miniszteri biztosság'megállapíthatta,. hogy nagy és a régibb magyar'történet szempontjából értéko's.levéltárak közül a Festetics és Bsterházy /hercegi vagy kismartoni/, a Mádasdy család nádasdladányi, Frigyes főherceg magyaróvári levéltára úgyszólván sértetlenül, a körmendi Batthyány, a taxái Esterházy kisebb nagyobb veszteségekkel kerültek ki az idő forgatagából. A mérleg másik oldalán az alcsuti főhercegi levéltár, a Pongrácz család bashalmi,
