Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Hétköznapi háború A segítő és népjóléti bizottság feladatkörébe tartozott a fóti szegények támogatása, valamint a népkonyha működtetetése is. A grófnő a nehéz szociális helyzetűekkel való rendszeres foglalkozás érdekében létrehozta a családlátogatók intézményét. Két leánya, Fruzsina és Klára is segített ebben a munkában. Hetente meglátogattak tíz-tíz szegényt, akik számára rászorultságuk alapján javasoltak támogatást, általában természetbeni segélyt, meghatározva egyúttal annak mértékét. A községet tizenhét körzetre osztották föl, és minden körzet élére egy-egy „szegénylátogató asszonyt” kértek föl, akik gyűlésen számoltak be tapasztalataikról.42 A tizenhét családlátogató hölgy feladata volt a környezettanulmányok felvétele, illetve javaslattétel a megsegítés módjára. Apponyi Franciska a rászorultakat az eltérő helyzetük alapján, illetve a problémák jobb áttekinthetősége érdekében tipizálta, s öt főbb csoportot különített el. Az első csoportba azokat sorolta, akik tartósan betegek vagy súlyosan rokkantak, és nem képesek magukat fenntartani önerőből. A második csoportban azoknak az özvegyeknek kívánt segítséget nyújtani, akiknek a férje korán meghalt, és a gyermeknevelés miatt nem tudnak állandó munkát vállalni. A harmadik csoportba azok a gyermekek és fiatalkorúak kerültek, akiknek a szülei meghaltak, vagy pedig a szüleik nem tudták, esetleg nem akarták szülői kötelességüknek eleget téve felnevelni őket. A negyedik csoportot alkották az öregek és a szellemi fogyatékosok, akik magukat képtelenek voltak ellátni. A megsegítendők ötödik csoportjába azok a munkanélküliek tartoztak, akik elvileg munkaképesek, de nincs munkájuk, vagy azért, mert nem találtak munkát, vagy azért, mert nem is kerestek. A segítő és népjóléti bizottság a rászorultság mértéke alapján döntött a természetbeni segélyről, s a mindennapi megélhetéshez adtak élelmiszert, például tejet, burgonyát, lisztet, továbbá tüzelőanyagot. Az első évben kiosztottak 93 szekér tűzifát, 8904 liter tejet, mintegy ezer-ezer kg lisztet és burgonyát. A munkaképteleneket, ha nem volt eltartásukról gondoskodó családtagjuk vagy hozzátartozójuk, a község szegényházába vették fel. A támogatásnak azonban más módja is volt. Károlyi László gróf a fóti Nagy-tó alatti területet felszántatta, és 1800 négyszögölnyi területet mért ki, melyet 76 rászoruló családnak adott ki feles bérletben való művelésre. A vetőmagot is az uradalom adta. A földet megművelőknek a krumplitermés felét a népkonyha számára kellett beszolgáltatniuk, ahol napi száz adag ételt osztottak szét ingyen a rászorulóknak. A többi termés és a konyhakerti vetemény a megmunkálóé maradt.43 Pénzadományt csak rendkívüli esetben adott a bizottság, méghozzá szigorú elbírálás alapján, az első három évben, 1914-től 1916 végéig 59 fő kapott összesen 814 koronát. Visszafizetendő kölcsönt valamivel többet adtak, s jellemző, hogy viszonylag csekély összeget a kölcsönt kérő becsületszóra kapta, de a beszámolók 42 Szterényi: i. m. 617. 43 Özv. Báthori Istvánné: Afóthipélda. (Fóth község népjóléti intézményei). Budapest, 1916, 6. 50
