Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban az állam a hadviselés gondjai közt nem nyújthatott az itthon maradottaknak: aprócseprő gondjaikkal való foglalkozást, meg egy kis támaszt és szeretetet a bevonult helyett. ”40 A Tanácsadó Iroda volt a fóti intézmények központi szerve, mely 1915 januárjától a kastély parkjában, egy különálló épületben működött. Kezdetben főképp a frontkatonák és itthon maradt asszonyaik, családtagjaik ügyes-bajos dolgaival foglalkozott. Ruhaneművel, meleg holmival látta el a hadba vonulókat, tanácsokat adott katonai felmentések és szabadságolások intézésénél. Segítséget nyújtott kérvények, levelek megírásában, közvetítette a katona és hozzátartozói között a pénz- és a csomagküldést. Ez főként azokban az esetekben volt nagy segítség, amikor a hozzátartozó vagy épp a katona analfabéta volt. Bizonyos hatósági feladatokat is átvett, illetve hivatalos szervek munkáját is segítette például gyámügyi esetekben, gyermekmenhelyi elhelyezéseknél, illetve „vadházasságok” rendezésében. Az iroda magára vállalta az eltűntek és a hadifogságba esett katonák utáni keresés megindítását, amihez feltételül szabta egy 15 pontos kérdőív kitöltését (ebben szükség esetén szintén segítséget nyújtottak). Hivatalos fogadóórát tartott munkanapokon délelőtt fél 10 és 11 óra között, de személyes megjelenés nélkül, írásban is lehetett az irodához fordulni. Két titkárnő, valamint díjazott és önkéntes segítők végezték az adminisztratív és a szervező munkát, a személyes ügyintézésben a grófnő közvetlenül részt vett. A segítő és népjóléti bizottság a falu intelligenciájából szerveződött, s a grófnő elnöksége alatt működött. Az első feladata a helyi egyházak (katolikus, református és zsidó felekezet) karitatív tevékenységének összehangolása, megakadályozva, hogy a különböző adománygyűjtések, jótékony célú rendezvények átfedjék, vagy túl hamar kövessék egymást. Ez a bizottság felügyelte kezdetben a hadisegély-véleményezést is, amire később külön testületet alakítottak hadsegélyvéleményező bizottság néven. A grófnő, aki ezt a bizottságot is elnökölte, az állam által nyújtott hadisegély méltányos elosztására törekedett. Ehhez nemcsak részletes adatokat gyűjtött a helyben az érintettekről, hanem saját elveket és eljárást dolgozott ki. Sőt ez alapján javaslatokat fogalmazott meg a központi szervek számára, amit be is nyújtott. 1916. március 16-án felterjesztette a tárgyban Fóth Községi Segítő és Népjóléti Bizottság memorandumát a kormányhoz, s ugyanezt személyesen is átadta. Majd több mint egy évvel később, miután megalakult az új kormány, 1917. július 17-én a grófnő lényegében hasonló tartalmú beadvánnyal fordult Esterházy Móric miniszterelnökhöz. Ebben számba vette a hadisegélyezés korabeli hiányosságait és vázolta a saját javaslatát, gyakorlati példákon keresztül világítva meg az általa ajánlott megoldás előnyeit.41 40 Uo. 41 Gr. Apponyi Franciska a miniszterelnökhöz írt beadványát közli a naplójában. Apponyi: i. m. 62- 63. 49
