Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom ványkötete bizonyos részeinek kipreparálásával, amelyek közé kéziratos szövegrészeket illesztettek és önálló mutatóval ellátva egyedi kézikönyvvé formálták a kollekciót. A kódex azon túl, hogy kutatói felsorolják az obszerváns ferences krónika kéziratainak számbavételénél, Molnár kutatásai révén vált ismertté és a most bemutatott kötet révén válhat a rend középkorvégi történetének jelentős forrásává. Kiemelt jelentősége és összetett felépítése miatt a szerző a Bevezető ben kellő részletességgel tárgyalja és közli tudományos leírását. Eszerint a vegyes nyomtatványkézirat kolligátumot a rendtartomány vezetése állította össze 1517 és 1523 között, az akkori provinciális, Dereszlényi Albert vezetésével. A kéziratban szereplő négy kéz közül a meghatározó „A” scriptort a szerző a Dereszlényi szentszéki jegyzői tevékenységéhez köthető oklevelek vizsgálata alapján egyértelműen vele azonosítja. Tevékenysége nemcsak a formulagyűjtemény-részek, hanem a velük szoros kapcsolatban levő bullarium szövegegység és az egész kötet összeállításában is tetten érhető. A kiadásban közölt 133 formulaszöveg ugyan a kézirat több helyéről származik, mégsem elszórt egyedi dokumentumok rögzítései, amelyre számos példa van a ferences és más szerzetesrendi formulás szövegemlékek között. Nagyobb részük, összesen 103 dokumentum az egyik igazgatási nyomtatványból származó kiadott rendi formularium szövegrész után található, két csoportban, a fennmaradó dokumentumok pedig egy kivételével egy harmadik szövegegységben. Közülük 43 egyetemes rendi irat formulája, a rend legfelsőbb vezetésének irataival egészíti ki a magyarországi rendi adminisztráció korabeli formulagyűjteményét. Három irat kivételével egy, a kódexben nem szereplő, 16. század elején kiadott igazgatási nyomtatványban került közlésre, ennek másolata. A többi dokumentum az eredeti irat felhasználásával készült. 23 szöveg keltezhető az 1478 és 1514 közötti időszakra, döntően aló. század első évtizedére. Kibocsátói az obszerváns vikárius generálisok, valamint a magyar uralkodók és főpapok, címzettjei a magyar obszerváns vikária vezetői. A többi közölt dokumentum is a magyar vikária (későbbi obszerváns provincia) központjának adminisztrációjából származik. A forráskiadvány harmadik formulagyűjteménye az első forrás anyagának kiegészítéseként is vizsgálható, bizonyos dokumentumok mindkét forrásban megtalálhatók, amelyre a kiadás apparátusa ugyancsak utal. A negyedik és utolsó kiadott formulagyűjtemény az előzőhöz hasonlóan vegyes tartalmú kéziratból származik, de számos vonatkozásban eltér elődeitől. Az Országos Széchényi Könyvtár Oct. Lat. 1220 szám alatt őrzött kötete első összeállítója életének eseményei, tanulmányai, a gyöngyösi ferences könyvtárban fennmaradt könyvtára, és e kézirata kapcsán a szakirodalomból ismert. Ennek eredményeit Molnár összefoglalja és kiegészíti a formularium tekintetében. A kéziratot Nádasdi Bálint ferences szerzetes, Galgóc kolostorának gvárdiánja, később provinciái definitor, 1551-1556 között állította össze személyes gyűjteményként. Omniarium, sokféle műfajú és tartalmú szöveg vegyes gyűjteménye, klasszikus és humanista irodalmi, teológiai, történeti szövegek, beszédek mellett egy, a ferences rend történetéhez kapcsolódó részt is magában foglal, részben már halála után 308
