Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom rendtársai által készült kiegészítésként. A vegyes gyűjtemény végén található iratminták Nádasdi Bálinthoz köthetők, párizsi egyetemi tanulmányai és hazatérése idején egy nyomtatásban is megjelent iratminta-sorozat kiegészítéséül jegyezte le. A kódex mintegy 150 humanista szellemiségű és formájú levélminta legtöbb darabja átvétel 15. századi és kortárs szerzők levélgyűjteményeiből, formulaszöveggé alakítva és néhol átszerkesztve, kivonatolva azokat. Ezeket a közelmúltban Kiss Farkas Gábor azonosította és nem részei a kiadásnak.7 Mindössze 18 beazonosítható személyhez köthető dokumentum került kiadásra, amelyek ugyancsak humanista formájú dokumentumok és e szellemben adnak mintát a rendi levelezés megújítására, más értelemben azonban a ferences rendi levelezés alsóbb szintjét reprezentálják, egy szerzetes rendtársaival és elöljáróival folytatott írásbeli érintkezését. Ezek tehát részben magán-, részben a rendi igazgatás alsó szintjét megjelenítő hivatalos levelek és e tekintetben gazdagítják a magyarországi és nemzetközi ferences hivatali írásbeliség formulagyűjteményeit. A forráskiadvány három kiegészítő függeléket is tartalmaz. Az első ugyancsak forráskiadás, a magyar obszerváns rendtartomány legrégibb ránk maradt, 1533. évi névtára, a Magyar Ferences Levéltárban a szegedi rendház iratai között fennmaradt 19. jelzetű kéziratból. A 20. század elején ennek csak egy részét - az elöljárók jegyzékét - adták ki, a most közzétett névsor tehát teljes egészében eddig kiadatlan volt. Jelen kritikai és tartalmi jegyzetekkel ellátott kiadása javítja a korábbi kiadás pontatlanságait, a formuláskönyvek fontos kiegészítő segédlete lett. A második függelék a Molnár Antal által összeállított statisztika a tartományi káptalanok jegyzékei alapján, és a rendtartomány kolostorainak létszámváltozásait rögzíti táblázatos formában az 1523 és 1561 közötti időszakból, mintegy folytatva az első kiadott forrásban publikált, megelőző évtized adatait közlő jegyzékét. Ezt követi hat térkép, amelyeken a magyar rendtartomány házait láthatjuk, majd az 1533 névtár létszámadatait kördiagrammon ábrázolva az egyes kolostorok jelentőségét tanulmányozhatjuk összesítve és régiónként bontásban. Utolsóként a négy kiadott forrás színes képmellékletei kaptak helyet a kiadványban A könyvet Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek, egyszersmind a középkori egyházjog és formuláskönyvek kutatójának előszava nyitja, majd a kérdéskör teljes szakirodalmát tartalmazó rövidítés- és irodalomjegyzék található benne. A forráskiadvány használatát a Bevezetőt és a szövegkiadást együtt feldolgozó személy- és helynévmutató segíti. A kiadás elvi és gyakorlati sajátosságait az alább tárgyalandó Bevezető végén találjuk. A recenzeált könyv valójában két önálló művet tartalmaz, mivel a forráskiadást megelőző német nyelvű Bevezető a kiadás és a források ismertetésén túlmenően, mondhatni monografikus igénnyel foglalja össze a késő középkori magyar obszer-7 Kiss Farkas Gábor: Irodalmi útkeresések a katolikus értelmiségben 1530 és 1580 között. Négy pályafutás tanulságai. In: Egyházi társadalom a magyar királyságban a 16. században. Szerk. Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. Pécs, 2017, 356-371. 309
