Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely összehívott bizottsági ülésen, 1894. szeptember 25-én ő is ellene szólt, de olyan hitelvekből következő érveket hangoztatott, amelyek szerint nem teljesen lehetetlen azok elfogadása. Prohászka felfogása szerint azonban azok szöges ellentétben álltak a katolikus dogmatikával, így a törvények elfogadása teljesen lehetetlen.68 Az érsek ugyanis megengedően beszélt a „vallási vélemények függetlenségéről”, vagyis a vallásszabadságról, sőt előnyként említette, hogy ezáltal vita nélkül lehetővé válik az eltérő vallásúak összeházasodása.69 Samassa engedményt tett abban az irányban is, hogy lehet erkölcs vallás nélkül is, de ezt csak tanult és intelligens emberek esetében tudta elképzelni, míg a kevésbé iskolázottaknál a vallás szerepe sokkal fontosabb. Tehát elutasította a javaslatokat, de elfogadásuk esetére nem vizionált megállíthatatlan katasztrófát, csak bizonyos társadalmi feszültségeket, a vallásosság csökkenését és a társadalmi kötelékek lazulását. Prohászka Ottokár azonban szokatlanul keményen kritizálta főpapja szavait: „A beszéd gyönge és sovány; leghatalmasabb érvei mellőzve”, szerinte ugyanis „e törvényjavaslatokról nem azt kell mondani, hogy »kevésbé fogják ápolni és nevelni a nép vallási érzelmeit«; hanem hogy tönkreteszik a hitet s az egyházat”. Prohászka szerint ugyanis az egyházpolitikai törvények behozatala ezt jelenti. Szerinte a zsidóemancipációs törvény lehetőséget ad arra, hogy „egy keresztény visszaessen a zsidóságba”, vagyis ezzel megtagadja Jézus magasabbrendűségét, ami egy katolikus számára elfogadhatatlan. Prohászka szerint a vallásszabadság azt jelenti, hogy „meghajolni a zsidó, a pogány, vagy bármily nézet előtt, s elveszteni saját meggyőződésemet, ez vallásszabadság; befogadni a másét s kidobni a magamét, az vallásszabadság, minden nézetnek polgárjogot adni, s ezáltal saját nézeteimben vizenyőssé, ítéletemben kétkedővé, lelkületemben szkeptikussá válni, ez vallásszabadság; vagyis másra való tekintetből, más iránt való figyelemből önmagamat szellemileg tönkretenni, ez szabadság”. Szerinte ez elfogadhatatlan, sőt „őrület és abszurdum”. Prohászka szerint „a vallástalan morál, mint elv, határozottan erkölcstelen”, tehát a társadalom lezülléséhez vezet, ami egy hazafias érzelmű katolikus számára kétszeresen elfogadhatatlan. Az egyházpolitikai törvények beterjesztése és a „kultúrharc” kiéleződése (1890- 1893) A zsidó-keresztény összeházasodást lehetővé tevő törvényjavaslat tehát 1884-ben elbukott. Utána ebben a kérdésben néhány évig nyugalmi időszak következett el. Az első, ezzel kapcsolatos viszály 1890 tavaszán tört ki, amikor Csáky Albin kultuszminiszter rendeleti úton kívánta az elkeresztelést megakadályozni. Az 1890. február 26-án kiadott, 10.086. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet 68 Samassa érsek beszédének filozófiája. Magyar Sión, 1894. 733-746. 69 Religio, 1894. szeptember 26. 197. 256
