Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén papképviselőknek köszönhető, s tett is rájuk néhány gúnyos megjegyzést. Az antiszemitákról pedig közölte, hogy bár állandóan arra hivatkoznak, de amit képviselnek, az nem keresztényi álláspont, Istóczy Győzőt pedig szánalmasnak nevezte. Erre Istóczy személyeskedéssel válaszolt, amit több szóváltás követett, amely még másnap is folytatódott.27 Az országgyűlés végül november 30-án szavazott a törvényjavaslatról, s azt nagy többséggel elfogadta. A Szabadelvű Párt tagjai a papképviselők kivételével támogatták. A Függetlenségi Párt megoszlott, egy részük azért nem támogatta, mert kevésnek tartotta, ők Mocsáry Lajos vezetésével nem is szavazták meg a javaslatot. A többség azonban Eötvös Károly, Irányi és Ugrón Gábor vezetésével végül támogatta azt.28 Az ellenzők táborát tehát a formálódó politikai katolicizmus hívei, a „klerikálisok”, valamint az antiszemiták és a kompromisszumot kötni nem akaró liberálisok alkották. A képviselőházi szavazás után a főrendiház elé került a javaslat, amely december 10-én kezdte meg a tárgyalását.29 Az első hozzászóló mindjárt Simor János hercegprímás volt, aki a házasság és a család szentségéről és fontosságáról beszélt, melyet nem az állam talált ki, hanem Isten teremtett. Szerinte ez a törvényjavaslat megtagadja ezt, mert bár nem nevezik polgári házasságnak, de „bírja annak egész lényegét”, ezért nincs erkölcsi létalapja. Nézete szerint a zsidóság soha nem fog a keresztény társadalomba beolvadni, mert már ezer éve „fajelszigeteltségben” élnek, s előbb fog a keresztény társadalom megszűnni, mint a zsidóság feladná „szívós ragaszkodását vallásukhoz”. Ezután a főrendiházban is hosszú vita kezdődött a javaslatról. Apponyi György egy olyan „egyházellenes program” részének nevezte a javaslatot, amely az egész földön terjed. Itt is megszólalt az Antiszemita Párt képviselője, Andreánszky Gábor báró, aki egy - az 1930-as években is visszaköszönő - biológiai fajelméletet vázolt föl. Hivatkozott a természettudósok munkásságára, amely szerint „a tisztán beltenyészet által tenyésztett faj jobban örökíti tulajdonságait, mint a keverékfaj”. Ilyen szerinte a zsidóság is, ebből következően a vegyes házasságokból származó utódok zsidónak tekintendők.30 Szerinte ez a folyamat a „sémi faj” más tulajdonságaival kiegészülve a keresztény társadalom elzsidósodásához vezetne. Pauler Tivadar igazságügyminiszter tapintatos érveléssel próbálkozott. Elismerte a házasság valláserkölcsi jellegét, de hangsúlyozta a jogi tartalmát is, amelyet az államnak kell szabályoznia. „ Ugyanazon egy hazában lakván, a keresz27 KN 1881-1884. XIII. kötet, november 22-23-i ülések. 28 A függetlenségi párt mai értekezlete. Pesti Hírlap, 1883. november 20. 5.; KN 1881-1884. XIII. kötet, 452. 1883. december 13. Mocsáry Lajos felszólalása. 29 Főrendiházi Napló (a továbbiakban: FN) 1881-1884. II. kötet, december 10. és 11-i ülések. 30 Ez a gondolat a két világháború között Méhely Lajos egyetemi tanárnak, az antiszemita biológiai fajelmélet legismertebb képviselőjének az egyik alaptétele. 245
