Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely tények és izraeliták számos érintkezési pontjai miatt ezen kérdés tisztázása szükségesnek mutatkozik”, s ezt más módon nem lehet megoldani. A vita végén szót kért Tisza Kálmán és Andrássy Gyula is, mindketten az ellenzők érveinek ellentmondásaira hívták föl a figyelmet. A törvényjavaslatról végül kétnapos vita után, december 11-én szavaztak, s azt 109-103 ellenében elvetették. A katolikus egyház képviselői mind ellene, a főispánok pedig majdnem mind mellette szavaztak, a történelmi arisztokrácia többségében ellene, a bárók pedig hasonló arányban mellette szavaztak. Ezzel az alkotmányosság 1867-ben történt helyreállítása óta csupán másodszor fordult elő, hogy a főrendiház elutasított egy képviselőház által elfogadott törvényjavaslatot. Ekkor a javaslat december 12-én visszakerült a képviselőház elé, ahol már másnap, december 13-án elkezdték újratárgyalni, mert Tisza semmiképpen nem akarta, hogy hetek teljenek el bizonytalanságban, s ezzel esetleg újabb mozgalmak kezdődjenek. A gyanúja helyesnek bizonyult, a katolikus tábor ugyanis országos mozgalmat, aláírásgyűjtést kezdeményezett a törvényjavaslat ellen. Ennek során több százezer aláírást gyűjtöttek össze, amelyet Cziráky János, Zichy Nándor, Zichy Elemik, Apponyi György, Sztáray Antal, Jósika Kálmán és Károlyi Gyula mutattak be a főrendiházban.31 A parlamenti vitához elsőként Irányi Dániel szólt hozzá, aki szerint a képviselőház vegye fel a kesztyűt, amit a főrendek eléjük dobtak, akik „a középkor rozsdás fegyvereivel harcolnak”. „Fontolják meg a főrendek, hogy a korszellemet sem pásztorbotokkal, sem nemesi címerekkel, sem a tridenti zsinat határozataival, sem pedig középkori előítéletekkel feltartóztatni nem lehet.” E radikális hozzászólás ellenére ezúttal nem kezdődött hosszabb vita, a képviselőház még aznap változtatás nélkül újra megszavazta a javaslatot és átküldte a főrendiháznak. A sajtó már az első tárgyalásnál fölhívta a figyelmet arra, hogy a főrendiházi üléseken általában csak 40-50 fő szokott részt venni.32 Ehhez képest feltűnő volt, hogy a zsidó-keresztény házasodási törvény első vitáján és szavazásán már több mint 200 fő volt jelen, az újabb tárgyaláson pedig már csaknem 400-an jelentek meg, olyan sokan voltak, hogy nem is jutott mindenkinek ülőhely, ami példátlan volt a főrendiház 1867 után történetében. Ennek az volt a magyarázata, hogy mindkét fél mozgósította a táborát. A kormány a főispáni kart és a hozzá hű arisztokratákat, s ugyanígy tett a katolikus tábor is. Utóbbi azonban egy váratlan akcióval hátrányba hozta a kormányt, amely úgy számított, hogy a végszavazás csak a bizottsági tárgyalás után, néhány nap elteltével fog bekövetkezni. Ezért a kormányhű embereit is így mozgósította. Zichy Nándor azonban azzal a javaslattal állt elő, hogy mivel változatlan a javaslat szövege, mellőzzék a bizottsági tárgyalást és már 31 FN 1881-1884. II. kötet, 107-111. és 125. 1884. január 10. és 12. 32 Hattal kisebbségben. Pesti Hírlap, 1883. december 12. 1. A főrendiháznak az 1885-ben végrehajtott reformjáig minden felnőtt korú férfi főrend a tagja volt, így a létszáma 700-800 fő körül mozgott. Az átalakítás után ez a szám kb. a felére csökkent. 246
