Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely megfontolásból Tisza kerülte a konfliktust a katolikus egyházzal és békés egymás mellett élésre törekedett.19 Hasonló volt a helyzet az uralkodóval kapcsolatban is, aki mint konzervatív és hithű katolikus király a polgári törvényekkel nem értett egyet. Ugyanakkor azonban a katolikus egyházzal is vitája volt az általa gyakorolt főkegyúri jog miatt. Számára azonban a legfontosabb szempontot nem ezek a tényezők alkották, hanem az, hogy minden körülmények között biztosítsa a monarchia kormányzati stabilitását, s ennek mindent hajlandó volt alárendelni. Amikor belátta, hogy az egyházpolitikai törvényeknek a magyar képviselőházban állandó többsége van, s azok elvetése a rendszer stabilitását veszélyezteti, - ekkor, s csak ekkor - a meggyőződése ellenére hajlandó volt azok elfogadására. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem történt előrelépés ebben az ügyben az 1870-es és 1880-as években. Valószínűleg a kis lépéseknek a politikája nyomán a kormány már a következő évben beterjesztett egy új törvényjavaslatot, amely egy részletkérdést, igaz, egyben az egyik legnagyobb anomáliát kívánta szabályozni. 1881. március 22-én Pauler Tivadar igazságügyi miniszter benyújtotta a képviselőháznak a keresztények és izraeliták között köthető polgári házasságról szóló törvényjavaslatát.20 Ez kimondta, hogy egy keresztény és izraelita pár a polgári hatóság (megyékben az alispán, törvényhatósági jogú városban pedig a polgármester) előtt törvényes házasságot köthet, s szabályozta ennek körülményeit és akadályait. Az alispánok és az érintett polgármesterek kötelesek a házasságot anyakönyvezni és azt két példányban megőrizni (ennek kitöltését is pontosan szabályozta). A javaslat részletesen körülírta a házasság felbontásának vagy érvénytelenségének lehetőségeit. Ezeken kívül szabályozta még a külföldön kötött vagy külföldi személy által Magyarországon köthető polgári házasságot is. A javaslat tehát valóban csak egy részletkérdést kívánt szabályozni, és ahogy látható, még arra sem terjeszkedett ki, hogy minden nemkeresztény felekezet számára lehetővé tegye a keresztényekkel történő összeházasodást, csupán az izraeliták számára adta volna meg a lehetőséget.21 Ez a kérdés már valóban megoldásra várt, hiszen az 1880. évi népszámlálás adatai szerint a korabeli (Horvátország nélkül vett) Magyarország 13,7 milliós népességének 4,5%-át, mintegy 624 ezer főt tettek ki az izraelita vallásúak, akik addig törvényesen nem tudtak kereszténnyel összeházasodni. 19 Fazekas Csaba: Egyházak, egyházpolitika és politikai eszmék az Osztrák-Magyar Monarchiában. Miskolc, 2008, 12.; Salacz Gábor: A magyar kultúrharc története 1890-1895. Bécs, 1938, 35.; K. Török Mihály: A magyar egyházpolitikai harc története. Szent István Társulat, Budapest, 1932, 30-31.; Apponyi Albert: Emlékirataim. Budapest, 1922, 189. 20 KI 1878-1881. XXIII. kötet, 193-206. 1010. sz. Üjra benyújtva: KI 1881-1884. I. kötet, 151-164. 13. sz. 21 Ezzel kapcsolatban 1881. április 6-án Majoros István képviselő határozati javaslatot nyújtott be, hogy a Ház utasítsa az igazságügyminisztert, hogy a törvényt terjessze ki minden nemkeresztény vallásfelekezetre, de javaslatát nem támogatták. KI 1878-1881. XXIV. kötet, 112. 1052. sz. 242
