Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén Ez a törvényjavaslat végre az országgyűlés elé került, igaz, hosszú vajúdás árán, két és fél év bizottsági tárgyalás és halogatás után, 1883. november 19-én kezdte el a már új országgyűlés tárgyalni. „Parlamenti körökben nagy az izgatottság. Hétfőn veszi kezdetét a liberalizmus csatája. Elveszti-e vagy megnyeri: ez a kérdés” - írta a Pesti Hírlap a vezércikkében.22 A parlamenti vitát a törvényjavaslat előadójának, Literáty Ödönnek a felvezetője kezdte, aki idézte a bizottsági jelentést, mely szerint „egy ország lakosai egymással szabadon léphessenek házasságra, társadalmi, állami és erkölcsi követelmény, s az ország minden lakosának a természet törvényei által kijelölt joga”.23 Azonban azt is hangsúlyozta, hogy a polgári házasság törvénybe iktatása nincs napirenden, mert azt szerinte meg kell, hogy előzze az állam és egyház teljes szétválasztása, ami még nem történt meg, de a közigazgatás sem készült még fel az anyakönyvezés vitelére. („Sajnálattal valljuk be, hogy nem rendelkezünk azon megbízható közegekkel, akik a házasságkötés fontos tényét megbízhatóan vezethetnék, akikre az anyakönyvek vezetése teljes megnyugvással ruházható volna, ’j Az előadó szerint a törvénynek egyetlen célja van, hogy lehetővé tegye a zsidók és keresztények közötti házasságkötést. Ezután hosszú, több napon át zajló vita kezdődött. Irányi Dániel természetesen elégedetlen volt a javaslattal, mégis arról nyilatkozott, hogy el fogja azt fogadni, mert „rést üt a középkorból reánk maradt elavult rendszeren” és mert legalább történt egy lépés előre, „ismét leomlott egy válaszfal, amely a haza polgárait egymástól elkülönítve tartotta”. A törvényjavaslatot többen „zsidótörvénynek” nevezték, nem feltétlenül antiszemita szempontból, hanem mert sajnálatosan csak ezt a vallást szabályozta. Ez Tisza Kálmán számára, aki jó viszonyt ápolt a hazai izraelita közösségekkel, igen kellemetlen volt, a felszólalásában tiltakozott is ellene. A vitában azonban nem a támogatók és érveik az érdekesek, hiszen azok már régóta ismertek voltak, hanem az ellenzőké, melyek most először jelentek meg a színen, nyílt vitában. Ők két irányzathoz sorolhatók. Az egyik a formálódó politikai katolicizmus tábora volt, akik az erkölcsi aggályokat helyezték előtérbe. Volt, aki szerint ezzel a javaslattal „Magyarország az erkölcsi vésznek rohanó államok sorába lépett”. Mások szerint boldog házasság csak az egyház által megszentelve létezhet, a polgári házasság törvénye sérti a katolikus egyházat, mert egy egyházi szentséget profanizál, az állam átlépi a határt és beavatkozik a lelkiismeret ügyeibe stb. Példának hozták a nyugati országokat, ahol a polgári házasság a válásokat is magával hozta.24 Az ellenzők másik, még harcosabb táborát az antiszemiták alkották. Istóczy Győző ügyvéd, Vas megyei országgyűlési képviselő, a magyar politikai antiszemitizmus megteremtője 1875-ben mondta el a magyar országgyűlésben az első anti22 A liberalizmus harca. Pesti Hírlap, 1883. november 18. 1. 23 Az igazságügyi bizottság jelentése. KI 1881-1884. XV. kötet, 237. 621. sz. A képviselőházi vita kezdete: KN 1881-1884. XIII. kötet, 138. 1883. november 19. 24 KN 1881-1884. XIII. kötet, november 20-21-i ülések, Lesskó István, Miehl Jakab, Göndöcs Benedek, Roszivall István, Hérits Antal felszólalásai. 243
