Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén tosít; és az európai, ahol viszont az egyházak ezer szállal kapcsolódnak az állam és a társadalom életéhez, az egyházak „gyökerei oly mélyen bele vannak nőve az institúciókba, hogy azokat kitépni convulsiók [megrázkódtatás, súlyos következmény] nélkül nem lenne lehetséges, és ha mégis kitépni akarnák, gyökereik újra kihajtanának, mégpedig bujábban, mint annak előtte”. „Az én nézetem az” - folytatta Deák -, „hogy a két rendszer közt jobbnak, ésszerűbbnek és célszerűbbnek tekintem az amerikait”. Beszédében konkrét példának hozta föl a házasság kérdését is, világosan kifejtve ezzel kapcsolatos nézetét: „A házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, éspedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak és a successiónak [öröklésnek] stb., én tehát, mint állam, megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjánál. ” Hasonló nézeteket vallott a korszak több más befolyásos politikusa, Eötvös József, Trefort Ágoston vagy Tisza Kálmán is, azonban tisztában voltak azzal, hogy ezt a kérdést csak körültekintően lehet intézni, ha el akarják kerülni a „convulsiót”. Hangsúlyozta ezt Deák is. A kérdést meg kell oldani, de „ha ezt nem ma tesszük, nem rögtön tesszük: két dolgot nyerünk; először érik az ügy, másodszor tanulunk, okulunk más országok példáján, akkor is hajói, akkor is, ha rosszul járnak el. [...] Ez nagy munka, hosszas munka lesz, de hosszasága által nem lesz rosszabb, hanem, reményiem, bizonyosan jobb. ”4 Beszédét így fejezte be: „ Utoljára még csak azt mondom szavaim bezárásául, mit már barátaim előtt is mondottam, hogy ezen dolgokban a legnagyobb óvatosság szükséges. Az eréllyel és józan ésszel párosulnia kell a leggondosabb óvatosságnak, mert a kérdés könnyen elmérgesíthető” - és akár „vallási háborúvá” is válhat. Ez volt tehát az a politikai filozófia, amelyet ebben a kérdésben a korszak meghatározó kormányzati politikusai követtek, s a következő évek történései ezt bizonyították is. Voltak azonban olyan politikusok is, akik nem ezt az elvet követték, hanem mindent megtettek a törvények mielőbbi életbe léptetéséért. Közéjük tartozott Irányi Dániel, a függetlenségi ellenzék vezéralakja, aki - pártja támogatásával - az egyik élharcosa volt az egyházpolitikai törvények megvalósításának. Irányi következetesen és megalkuvás nélkül követelte a szekularizáció folytatását, a polgári törvények kiterjesztését, a modern jogállam továbbépítését, így a polgári anyakönyvezést és házasságot is, s az erre vonatkozó törvényjavaslatait vagy ezt követelő határozatait majdnem minden évben beterjesztette az országgyűlésben. Első ízben 1869. július 10-én adott be törvényjavaslatot a „vallásszabadságról”.5 12 paragrafusba foglalta a javaslatait, melyek között a következő főbb pontok szerepeltek: a törvények betartása mellett bárki bármilyen vallást követhet és „senkit sem szabad akármely vallási cselekmény teljesítésétől visszatartani, sem ilyenre 4 Uo. 5 Képviselőházi Irományok (a továbbiakban: KI) 1869-1872. I. kötet, 292-293. 100. sz. 235
