Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely A sajátjuktól eltérő etnikumú alakulatok mellett az idegen nyelvi környezetet jelentő állomáshelyek is sok tisztet gyakran nyelvi adaptációra késztettek. Az intelligensebb, intenzívebb társasági életre nyitottabb katonákban ugyanis nyilvánvalóan volt egy belső igény arra, hogy azon a helyen, ahol tartósan szolgálatot teljesítenek, tudjanak megfelelően kommunikálni és egyúttal kapcsolatokat építeni. Ennek következtében gyakran és szívesen tanultak nyelveket, amire természetesen főként a hosszabb békeidőszakok során nyílt lehetőségük, amikor elegendő szabadidővel rendelkeztek. Wass Pál visszaemlékezéseiből is érzékletesen kitűnik, milyen fontosnak tartotta a széles körű nyelvismeretet. Ezrede itáliai állomásozásának idejéről (1815-1822) szólva ugyanis Siena városának bemutatására rátérve a következőket írja: „Lakosai frissek, egészségesek, s kivált fejérnépi gyönyörű szépek, barátságosak, nyájasok s örvendenek, ha idegenekkel megtudják magokat értetni, s kivált, ha az idegen az ő nyelveket érti, aztat mindenütt nagyon jó szívvel fogadják.”56 Az ifjú altiszt, majd 1821-től tiszt, előbbi kijelentésének szellemében, maga is meglehetősen poliglott volt. Az 1824. évi minősítésében ugyanis német, magyar, latin, olasz és némi román nyelvtudás került feltüntetésre.57 Azt, hogy az olasz nyelvet már korábban ismerte vagy csupán ezrede több mint hétéves itáliai tartózkodása során sajátította el, nem tudjuk. Ugyanakkor, ha beszélte is már ezt a nyelvet, tudása további elmélyítéséhez nyilvánvalóan kellően hozzájárultak az Itália földjén töltött hosszú esztendők. Wass széles nyelvi műveltségét mindenesetre már jóval korábban megalapozta, miután egyrészt gyermekkorának helyszíne, Kolozsvár is többnyelvű volt, másrészt tanulmányait is itt, Erdély egyik legpatinásabb oktatási intézményében, a református kollégiumban folytatta. A katonai pályára készülvén ezt követően pedig még a nagyszebeni katonai iskolát is elvégezte.58 így a magyar, a német és a latin mellett, vélhetően a későbbi minősítésében szereplő „némi” román nyelvtudás is már gyermek- vagy ifjúkorában a birtokába került. Katonai szolgálatát ily módon megfelelő nyelvi alappal felvértezve kezdhette meg, ami az ő esetében is nyilvánvalóan megkönnyítette további nyelvek tanulását. Wass kellőképpen nyitott volt az idegen kultúrák és nyelvek iránt, így aligha meglepő, hogy arra is volt kedve és energiája, hogy itáliai tartózkodása idején ne csupán az olasz nyelv gyakorlásában mélyedjen el, hanem nekikezdjen a kor legfontosabb és legdivatosabb nyelve, a francia elsajátításának is. Franciatanulásával és a nyelv iránti őszinte lelkesedésével kapcsolatosan a következőket tudjuk meg önéletírásából, annak kapcsán, hogy 1822-ben a napfényes Itáliából visszavezényelték Erdélybe, ami meglehetősen lehangolta: „[...] más okai is valának az én szomorúságomnak, s főbb az, hogy [...] kedves Carmel-56 Wass: i. m. 92. 57 Lásd az 51. gyalogezred 1824. évi minősítési jegyzékét. Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Personalunterlagen (a továbbiakban: ÖStA KA Pers), Conduitelisten (a továbbiakban: CL) 131. Infanterieregiment Nr. 51 (1823-1849). Számozatlan. 58 Wass: i. m. 6-7. 216
