Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján

Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül isgalagyolni

bár tökéletesen sohasem sajátította el a magyar nyelvet, de a feljegyzések szerint élete végéig szívesen használta.50

Természetesen más ezredparancsnokok is igyekeztek megtanulni ezredük nyelvét, így báró Karl von Enzenberg (1725-1810), későbbi altábornagy is elsajátította a román nyelvet a 2. oláh határőr-gyalogezred parancsnokaként. Közel másfél évtizedes, 1764 és 1777 közötti ezredparancsnoksága révén a nyelvük mellett egyúttal megismerte a románok szokásait, erkölcseit is. Többek között ennek is köszönhető, hogy 1778-ban a pár évvel korábban megszerzett Bukovina katonai kormányzójává nevezték ki.51

Az ifjú korában katonaként szolgáló „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István naplójában szintén találni a tisztek nyelvtanulására utaló megjegyzést. 1824. január 5-i dátummal ugyanis a következőket írta: „Lato Wrbna et Co52 magyarul tanul, hogy bizonyítsa: tisztnek egyáltalán nem kell magyar - így mondja Esterh[ázy\ Vince.”53 Széchenyi rosszalló megjegyzése nyilván abból fakadt, hogy az említett tiszttársát, gróf Ladislaus Wrbnát (1795-1849) vajmi kevéssé kedvelte. A hozzá hasonlóan ekkor egy magyar huszárezredben szolgáló, előkelő cseh arisztokrata ugyanis fiatalabb kora ellenére rangban hamar megelőzte őt. A magyar tisztek körében egyébként nem volt ritka az ilyen jellegű féltékenység az idegen származásúakkal szemben, akik véleményük szerint háttérbe szorították a magyarokat saját ezredeikben.

Mindenesetre Wrbna, aki később a 9. számú huszárezred parancsnoka lett, Bianchihoz hasonlóan szintén tisztességesen elsajátította legénysége anyanyelvét.54 Ezt az ezred történetében feljegyzett alábbi eset is jól példázza. 1833-ban I. Ferenc a 9. huszárezred tulajdonosává I. Miklós orosz cárt nevezte ki. Az ünnepélyes ezredtulajdonosi beiktatás alkalmával, 1833. szeptember 19-én a huszárok, Wrbnával az élükön, különböző gyakorlatokat mutattak be a cárnak, aki ezért „leghízelgőbb dicséretét és legteljesebb megelégedését fejezte ki”. Wrbna erre engedélyt kért, hogy ezt nyomban közölhesse az ezreddel, a cár azonban ezt saját maga kívánta megtenni. így felszólította Wrbnát, hogy mondja előtte a szavakat magyarul, ő pedig ezeket majd hangosan elismétli. A cár tehát tudta, hogy az ezred legénysége csak magyarul ért, ugyanakkor biztos volt abban, hogy a cseh származású ezredparancsnok beszél ezen a nyelven.55

50 Uo. 175.

51 Lásd Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Bukovina. Budapest, 1899, 124.; továbbá Wrede: Geschichte der... I. Band. 466.

52 És társa.

53 Széchenyi István: Napló. Vál., szerk., a fordítást ellenőrizte és az utószót írta Oltványi Ambrus. Budapest, 2002, 272.

54 Utóbb pedig egészen az altábornagyságig jutott.

55 Geschichte des K. u. K. Husaren-Regimentes Graf Nádasdy Nr. 9. Sopron, 1903, 222.; Magyarország hadtörténete... 428.

215