Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely került.2 A kezdetben császári-királyinak, majd 1889-től immár császári és királyinak hívott közös hadsereg e jól ismert többnyelvűsége sem volt azonban olyan széles körű, mint azt néhányan tévesen gondolják. A meghatározott három nyelvi szint közül ugyanis a vezényleti nyelv (Kommandosprache■), amely gyakorlatilag a szabályzatban rögzített vezényszavak3 ismeretét és használatát jelentette, valamint a szolgálati érintkezés nyelve, az úgynevezett szolgálati nyelv (Dienstsprache) kizárólagosan a német volt. Az egyértelmű parancskiadás, illetve a megfelelő szolgálati kapcsolattartás ugyanis másként aligha lett volna biztosítható.4 Az intézményesített többnyelvűség a hadsereg működőképességének fenntartása érdekében így mindössze az úgynevezett ezrednyelv (Regimentssprache) szintjén valósult meg. Egy adott alakulatban ugyanis ezrednyelvnek minősült az a nyelv, amelyet a legénység legalább 20 százaléka beszélt. A közös csapattestek nagyobb részének két ezrednyelve volt, de akadt olyan ezred is, amelyben négy, sőt egy csapattestnél egyenesen öt ezrednyelv volt használatos. Ennek megfelelően a közös hadsereg tisztjeitől megkövetelték, hogy csapattestük ezrednyelveit, amelyeket azonban kizárólag a legénységgel való személyes érintkezésben alkalmaztak, három éven belül tanulják meg. Ez természetesen csak abban az esetben volt kötelező, ha még nem ismerték ezeket, illetőleg ezek mindegyikét.5 Az intézményesített többnyelvűség előzményei a császári-királyi hadseregben a 18-19. század fordulóján A 18. század második, illetve a 19. század első felében az említett nyelvi szintek, bár hivatalos megkülönböztetésre nem kerültek, a gyakorlatban már szintén megfigyelhetőek voltak. A dualizmus időszakához hasonlóan az egységes németnyelvűség ténylegesen ekkor is csupán az első két szinten valósult meg. Az egyes csapattestek, vagyis az ezredek és az önálló zászlóaljak szintjén ugyanis a legénység anyanyelve, illetve a többnemzetiségű alakulatok esetében anyanyelvei voltak meghatározóak. A későbbi dualista haderőben tehát csak a ténylegesen már hosszabb ideje fennálló 2 Tamara Scheer: Language Diversity and Loyalty in the Habsburg Army, 1868-1918. Habilitációs dolgozat. (Kézirat). Universität Wien, 2020, 32. 3 Ezek száma a dualizmus idején kerek 80 volt, amelyeket valamennyi újoncnak meg kellett tanulnia. Lásd Tamara Scheer: Die k. u. k. Regimentssprachen. Eine Institutionalisierung der Sprachenvielfalt in der Habsburgermonarchie in den Jahren 1867/8-1914. In: Sprache, Gesellschaft und Nation in Ostmitteleuropa. Institutionalisierung und Alltagspraxis. Hg. v. Martina Niedhammer - Marek Nekula et al. Göttingen, 2014, 4. 4 Uo. 4-5.; Szabó József János: Tisztképzés az Osztrák-Magyar Monarchiában. In: A magyar katonai vezető- és tisztképzés története. Szerk. Lengyel Lerenc - Szántó Mihály. Budapest, 1996, 71-72. A közös hadsereg mellett a vezényleti és a szolgálati nyelv az osztrák Landwehrnél is a német volt, a magyar királyi Honvédségnél ugyanakkor a magyar; kivéve a horvát honvédkerületet, ahol mind a vezényleti, mind a szolgálati nyelv a horvát volt. 5 Szabó: i. m. 72. 206
