Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Réfi Attila „VÉLEK MEGESMÉRKEDVÉN, KÉNTELENEK VALÁNK LENGYELÜL IS GALAGYOLNI” Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18-19. század fordulóján1 A soknemzetiségű, multikulturális államkonglomerátum, a Habsburg Monarchia egyik fő tartóoszlopa, létrejöttétől egészen összeomlásáig, a közös haderő volt. Ez a 18. század közepén, az akkor lezajlott széles körű uniformizálás jegyében egységes német vezényleti és szolgálati nyelvet kapott, amire elsősorban az irányítás és a vezénylés hatékonyságának javítása, illetve az adminisztráció megkönnyítése miatt volt szükség. A számos és rendkívül eltérő jellegű régióból kiegészített hadsereg így egy németül irányított, de gyakorlatilag nemzetek feletti jelleggel bíró szervezetté vált. Ez utóbbi különösen a tisztek esetében vált fokozatosan nyilvánvalóvá, amit az eredeti gyökereiktől végképp elszakadt, gyakran idegen eredetű úgynevezett katonacsaládok, katonadinasztiák létrejötte is élesen példáz. A császári-királyi hadsereg egységes németnyelvűsége azonban a soknemzetiségű legénység és tisztikar következtében természetesen csak illúzió volt. Az állandó hadkiegészítő kerületekből kiállított csapattestek ugyanis etnikailag, nyelvileg sokfélék voltak, így ausztriai német, cseh, magyar, lengyel, horvát, szerb és román legénységgel rendelkező egyaránt megtalálható volt köztük. A csapattestek a kiállítási helyüknek megfelelően, etnikai-nyelvi szempontból többé-kevésbé körülhatárolhatóak voltak. A többnemzetiségű területekről kiegészített ezredeken belül azonban értelemszerűen több etnikum is jelen volt, és gyakran az előbb említetteken túl még egyéb, kisebb létszámú nemzetiségek, mint például a szlovákok vagy a rutének is képviseltették magukat. E sokszínűséget tovább fokozta, hogy a tisztikar kisebb-nagyobb része nem feltétlenül az adott alakulat nyelvi, illetve kulturális közegéből érkezett. Összetétele ráadásul egy-egy ezreden belül rendszerint jóval sokszínűbb volt, mint a legénységé. Ily módon kicsiben gyakran mintegy leképezte a monarchia etnikai összetettségét, sőt származása révén esetenként még az előbbi határain is túlmutatott. A császári-királyi haderő soraiban ugyanis angol, francia, ír, német, spanyol, sőt egyéb származású tisztek is gyakran előfordultak. Az alakulatok legénységi szinten megfigyelhető nyelvi diverzitása utóbb, a dualizmus idején, 1869-től hivatalosan is elismerésre 1 Jelen tanulmány elkészítése az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával és az NKFI Hivatal által kibocsátott Támogatói Okirat alapján (száma: FK 137816) valósult meg. 205
