Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján

Réfi Attila „VÉLEK MEGESMÉRKEDVÉN, KÉNTELENEK VALÁNK LENGYELÜL IS GALAGYOLNI” Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18-19. század fordulóján1 A soknemzetiségű, multikulturális államkonglomerátum, a Habsburg Monarchia egyik fő tartóoszlopa, létrejöttétől egészen összeomlásáig, a közös haderő volt. Ez a 18. század közepén, az akkor lezajlott széles körű uniformizálás jegyében egységes német vezényleti és szolgálati nyelvet kapott, amire elsősorban az irányítás és a vezénylés hatékonyságának javítása, illetve az adminisztráció megkönnyítése miatt volt szükség. A számos és rendkívül eltérő jellegű régióból kiegészített hadsereg így egy németül irányított, de gyakorlatilag nemzetek feletti jelleggel bíró szervezetté vált. Ez utóbbi különösen a tisztek esetében vált fokozatosan nyilvánvalóvá, amit az eredeti gyökereiktől végképp elszakadt, gyakran idegen eredetű úgynevezett kato­nacsaládok, katonadinasztiák létrejötte is élesen példáz. A császári-királyi hadsereg egységes németnyelvűsége azonban a soknemzetiségű legénység és tisztikar követ­keztében természetesen csak illúzió volt. Az állandó hadkiegészítő kerületekből kiállított csapattestek ugyanis etnikailag, nyelvileg sokfélék voltak, így ausztriai német, cseh, magyar, lengyel, horvát, szerb és román legénységgel rendelkező egya­ránt megtalálható volt köztük. A csapattestek a kiállítási helyüknek megfelelően, etnikai-nyelvi szempontból többé-kevésbé körülhatárolhatóak voltak. A többnem­zetiségű területekről kiegészített ezredeken belül azonban értelemszerűen több etni­kum is jelen volt, és gyakran az előbb említetteken túl még egyéb, kisebb létszámú nemzetiségek, mint például a szlovákok vagy a rutének is képviseltették magukat. E sokszínűséget tovább fokozta, hogy a tisztikar kisebb-nagyobb része nem feltétlenül az adott alakulat nyelvi, illetve kulturális közegéből érkezett. Összetétele ráadásul egy-egy ezreden belül rendszerint jóval sokszínűbb volt, mint a legénységé. Ily módon kicsiben gyakran mintegy leképezte a monarchia etnikai összetettségét, sőt származása révén esetenként még az előbbi határain is túlmutatott. A császári-kirá­lyi haderő soraiban ugyanis angol, francia, ír, német, spanyol, sőt egyéb származású tisztek is gyakran előfordultak. Az alakulatok legénységi szinten megfigyelhető nyelvi diverzitása utóbb, a dualizmus idején, 1869-től hivatalosan is elismerésre 1 Jelen tanulmány elkészítése az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával és az NKFI Hivatal által kibocsátott Támogatói Okirat alapján (száma: FK 137816) valósult meg. 205

Next

/
Oldalképek
Tartalom