Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Levéltártan - Céline Delattre – Stéphane Bouvet – Emilie Le Bourg: A gellán-gumi és az agar összehasonlítása a vizes bemerítéses papírtisztítással (fordította: Lökkös Mónika)
A gellán-gumi és az agar összehasonlítása a vizes bemerítéssel a papírtisztítás során zálódott. A Paraprinttel kezelt minták sokkal nagyobb mennyiségű vizet nyelnek el, mint más módszerekkel kezelt minták. Mindegyik gélkezelésnél, még hosszú idő után is, a papír kevesebb vizet nyel el, mint egy rövid bemerítés során. Ezután egy nagyon egyszerű „vízcsepp” vizsgálatot végeztünk el a mintákon egy csepp vízzel, hogy felmérjük a papír porozitását, és ellenőrizzük az esetleges enyvezés-veszteséget. A papír erősen enyvezett volt a kezelés előtt: a felületre felvitt vízcsepp órákig még nyomás hatására sem hatolt be. A kezelés után nagyon furcsa jelenséget tapasztaltunk: A bemerítéssel vagy géllel kezelt minták esetében nem volt látható változás a vízcseppes vizsgálat során. Viszont a Paraprinttel kezelt valamennyi minta, mind a kapilláris egységben, mind a nedves Paraprinttel más magatartást mutatott: A csepp néhány másodperc alatt behatolt az papírba. Úgy tűnt, mintha a papír teljesen elvesztette volna az enyvezettséget, vagy legalábbis az nagyon lecsökkent. Ezen eredmények ellenőrzése érdekében megismételtük más mintákon is a kezeléseket, a folyamat idejének változtatásával, de a hasonló eredmények megerősítették az első megfigyeléseinket. Egyértelműnek tűnik, hogy a Paraprint jelentős enyvezés-veszteséget okoz a tanulmányozott papíron. Ez a veszteség a súlygyarapodás mérése során megfigyelt nagy vízfelvételért is felelős: a papír teljesen porózus és vízzel telítetté vált. Az elővigyázatosság elve azt sugallta, hogy ezt a fajta kezelést nem szabad használni az album papírlapjain, ezért két választás maradt: bemerítés vagy gellán-gumi. Ahhoz, hogy összehasonlítsuk őket, úgy döntöttünk, hogy pEl-tesztet, színmérést és mechanikai teszteket végzünk. A pEl-t kivonattal mértük, és az eredmények azt mutatták, hogy minden kezelés egy pH 0,5 és 1 közötti azonos mértékű növekedést eredményezett. A spektrofotométerrel a kezelés előtt és után különböző pontokon végzett színmérések lehetővé tették, hogy összehasonlítsuk a kioldódott színes bomlástermékeket a papírban. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a gellánnal kezelt papír nem ugyanazt a színváltozást mutatta a géllel közvetlenül érintkező és a másik oldal esetében. Viszont a színváltozás nagyobb volt a géllel érintkező oldalon, mint a bemerítésnél, de a másik oldalnál a bemerítéssel azonos módon változott. Ezen a ponton a gellán-gumi tűnt jó módszernek az album papírjainak kezelésére. Elvégeztünk néhány kiegészítő vizsgálatot, hogy optimalizáljuk a folyamatot, beleértve a kezelés idejének növelését, és a géllapot a papír alá vagy fölé helyeztük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a két óra elegendő volt, és az eredmények hasonlóak voltak, amikor a gél a papír tetején vagy alatt lett alkalmazva. Annak érdekében, hogy egyszerűsítsük a papíron végzett beavatkozásokat, és jobban tudjuk irányítani a kezelést, úgy döntöttünk, hogy a gélt az oldalak alá helyezzük el. A papírmintákon mechanikai vizsgálatokat is elvégeztünk. Köztudott, hogy a vizes kezelés növeli a papírszilárdságot; egyes szerzők azonban ellentmondanak ennek az állításnak (Carr et al. 2006; Moropoulou és Zervos ® 2003). A kezelt minták papírszilárdságát dynamométerrel mértük: a minták felét közvetlenül a kezelés után, a másik felét pedig 80°C-on és 65% relatív páratartalmon való gyors öregítés után vizsgáltuk. Minden kezelés a papír szakítószilárdságának mintegy azonnali 201
