Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Hétköznapi háború - Gidó Csaba: A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916–1917-ben

Hétköznapi háború fölösleges széna és fa a katonaság részére.28 A jelzett időpontban a jegyzők egy része még haza sem tért meneküléséből, a lakosság nagyrésze is távol volt otthoná­tól. A járási szolgabírák mindegyike rámutatott, hogy a területen átvonuló saját és ellenséges katonaság, illetve a menekültek felélték a vármegye széna- és fakészleté­nek jelentős részét, így az a mennyiség, amely rendelkezésre állt, nem fedezte a lakosság téli szükségleteit.29 A helyi közigazgatás igyekezett védelmezni a helyi lakosság érdekeit a katona­ság visszaélései ellen. Sebesi alispán már 1916. november 2-án jelezte Betegh Miklós kormánybiztosnak, hogy a térségben lévő katonaság visszaél hatalmával és akadályozza a helyreállítást, a lakosság talpra állását: „Székelyudvarhely területére visszamenekült kevés lakosság, még meglévő néhány lovával és szarvasmarhájával megkezdette a mezőn megmaradt terményeinek hazaszállítását. A katonai hatósá­gok azonban, nem törődve a termények hazaszállításához fűződő fontos érdekkel, a lakosság igavonó állatait naponta majdnem teljes számmal igénybe veszik. Hasonlóképpen, állandóan igénybe vesznek a visszamenekült lakosságból naponta hadimunkásként 40-50 férfit és ugyanannyi asszonyt anélkül, hogy fizetnének.”30 Egy másik táviratában Sebesi alispán ismételten panaszt tett a kormánybiztosnál a hadsereg visszaélései miatt (lásd 1. sz. dokumentum). A kormánybiztos ugyan érte­sítette ez ügyben az osztrák-magyar 1. hadsereg parancsnokságát, ennek ellenére tovább folytak az önkényes rekvirálások a hadsereg számára.31 A kormánybiztos ugyanakkor felhívta az alispán figyelmét, hogy a katonai és a polgári hatóságok, illetve a katonák és a polgári személyek között keletkezett súr­lódásokat, ha lehetséges, már a helyi közigazgatási hatáskörben körültekintően előzzék meg és orvosolják, és csak konkrét panaszokkal keressék fel a katonai ható­ságokat, valamint a kormánybiztosi hivatalt. A katonák elleni panaszok esetében jelezni kellett az illető nevét, katonai rangját, csapattestét, a rekvirálás idejét, helyét, továbbá az elszenvedett sérelem vagy kár reális értékét.32 A kormánybiztos által elvárt pontos leírásokat az esetek többségében nem lehetett teljesíteni, mivel a vár­megye területén tartózkodó különféle nemzetiségű katonák közül sokan nem tud­tak magyarul, a civil lakosság pedig nem mert ellenállni, illetve nem merte kérdőre vonni az éppen rekviráló katonákat. A panaszok általában jóval az elkövetett visz­­szaélés után fogalmazódtak meg, így a civil lakosság számára csak a kár maradt. A helyi tisztviselők igyekeztek a lakosság érdekeit védelmezni, előfordultak esetek, hogy megtagadták vagy megpróbálták megakadályozni az önkényes katonai rekvi­­rálásokat. Felsőboldogfalván például a gabonaneműek rekvirálása során Molnár 28 RNL HMH UvmLA, 7064/1916. 29 Uo. 30 RNL HMH UvmLA, 7174/1916. 31 RNL HMH UvmLA, 7283/1916. 32 RNL HMH UvmLA, 8984/1917. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom