Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Gidó Csaba: A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916–1917-ben
Hétköznapi háború A román csapatok megérkezése előtt mindegyik település igyekezett elrejteni vagy elmenekíteni a fontosabb iratokat, a pénztári könyveket, az értéktárgyakat, kötvényeket, betétkönyveket, a pénzüket. A belügyminisztérium már 1916. szeptember 14-én felszólította az alispánt, hogy jelentse számára, hová menekítették a kiürítés alá került vármegyék településeinek pénzét és más értékeit. Az alispán nem tudott eleget tenni a felkérésnek, hiszen sok településen ekkor zajlott a kiürítés. Ezért 1916. november 13-án újabb rendeletben szólította fel a belügyminiszter az alispánokat, hogy tegyenek jelentést a települések iratainak, értékeinek sorsáról a román betörés ideje alatt.13 A jelentés azonban többszöri felszólítás ellenére is csak 1917 tavaszára készült el, amikor Paál Árpád, Udvarhely vármegye főjegyzője részletes jelentést küldött a belügyminiszternek. Ebből kiderült, hogy a vármegye 135 településből 92 esetében a helyi tisztviselők elásták, befalazták az értékeket, illetve a fontosabb iratokat. Több helységből a jegyzők, pénztárosok magukkal vitték az értékeket. így kerültek például Székelykeresztúr és Székelyudvarhely városok, valamint Atyha, fiomoróddaróc, Nyikómalomfalva értékei Szolnokra. Oklánd, Karácsonyfalva, fiomoródújfalu községek értékei Mezőtúron kötöttek ki, míg a rugonfalviaké Nagykátára, Szentegyháza, Kápolnásfalu, Fenyéd értékei pedig Nagyváradra jutottak el. Mindazonáltal nem mindegyik község értékeit sikerült megmenteni. Farcád és Székelylengyelfalva pénztárnoka például nem menekült el, így a betétkönyveket a románok elvitték. Korond község iratait egy faládába tették a parajdi vasútállomáson, majd a település jegyzője, fiorváth Zsigmond egy parajdi lakosra bízta, hogy az vigye el Szolnokra. Mivel az illető nem talált Szolnokon senkit, akinek átadhatta volna, Ecsed községbe vitte a ládát, ahova egyébként a menekülők vonatát is irányították. Itt a községháza pincéjébe kerültek az értékek, majd onnan visszairányították Korondra. Útban hazafelé, Székelykocsárdon a ládát ismeretlen tettesek kifosztották, majd a közeli nádasba dobták. Mindeközben a megszállás alatt a jegyzői irodát Korondon feldúlták, így az 1915-1916-os évek iratai teljesen megsemmisültek.14 Székelydobó betétkönyveit és a községi regálé kötvényeit a magyar katonák vitték el.15 fiomoródalmáson az elásott községi értékpapírok árulás folytán a román tisztek kezébe kerültek és így eltűntek. A fenti példákból látható, hogy nem egy esetben a tisztviselők mulasztásai vagy a katonai alakulatok nyerészkedési vágya miatt vesztek el közösségek értékei, iratai. Az értékek mentése nagyban függött a személyes bátorságtól, a felelősségtudattól és természetesen a szerencsétől is. 13 RNL HMH UvmLA, 231/1918., 8796/1916. 14 Az iratok egy részét az iroda közepére dobálták, fertőtlenítő szerekkel öntötték le. A másik részét az udvarra, a sárba dobták ki. Az adófőkönyvek, kivetési lajstromok, a földadó kataszter és az anyakönyvek épen megmaradtak, mert a jegyző vasszekrénybe zárva elásta azokat. RNL HMH UvmLA, 231/1918., 8796/1916. 15 Uo. 12
