Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Gidó Csaba: A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916–1917-ben
A helyi közigazgatás és a hadsereg kapcsolata Udvarhely vármegye területén 1916-1917-ben A vármegye lakosságának közel fele, mintegy 40-50 ezer személy menekült el otthonából lelkészeik és a vármegyei tisztviselők vezetésével. A vármegye területén mindössze négy - a hodgyai református, valamint a kénosi, az oklándi és a vargyasi unitárius - lelkész és egy-két községi bíró, alacsonyabb rangú tisztviselő maradt. Udvarhely vármegye hivatala Paál Árpád főjegyző vezetésével Szolnokra menekült és onnan igyekezett irányítani, megszervezni a vármegyei menekültek elhelyezését, segélyezését, majd hazaszállítását. Újrakezdés a háború árnyékában A román csapatok a nagyszebeni és a bekecsi vesztes csatákat követően 1916. október 8-ra kivonultak a vármegye területéről. Ezen a napon Betegh Miklós erdélyi kormánybiztos felszólította Udvarhely vármegye alispánját, hogy rendelje haza a tisztviselőket a közigazgatás hatékony működése érdekében.16 Sebesi János alispán 1916 októberének közepén sürgető táviratokkal kérte a Szolnokon lévő menekültügyi kirendeltség élén álló Paál Árpád főjegyzőt, illetve Szabó Gábor főszolgabírót, a miskolci kirendeltség vezetőjét, hogy az ott tartózkodó tisztviselőket küldjék haza.17 A kirendeltségek további működtetése azonban fontos volt, hiszen a menekültek tömegével akartak hazatérni, hazatérésüket pedig szervezett formában kellett megvalósítani. Ehhez volt szükség Szolnokon, Miskolcon a vármegyei tisztviselőkre. Természetesen akadtak olyan tisztviselők is, akik az ország egyéb részeibe menekültek, és hazatérésük családi vagy személyes okok, esetleg betegség miatt heteket késett. A vármegye főispánja és alispánja több esetben elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy sok tisztviselő még november elején sem foglalta el hivatalát, így a kormányzati szervek által kért helyzetjelentéseket helyi szinten nem volt, aki elvégezze. Másrészt a hazatérő menekülteknek nem volt kihez folyamodniuk hivatalos ügyekben. A tisztviselők és a jegyzők többsége október vége és november közepe között ért haza, de volt néhány személy, aki csak decemberben tért vissza feladatköréhez. Mivel Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyékből a menekültek többsége november végéig hazatért, ezért az a döntés született, hogy a kirendeltség november 25-én megszűnik, és Paál Árpád jegyző vezetésével az ott tevékenykedő közigazgatási személyzet visszatérhet.18 A kirendeltség létrehozásában és annak működtetésében meghatározó szerepet betöltő Paál Árpádhoz azonban továbbra is érkeztek segítséget kérő levelek. így például Barabás József szentábrahámi származású tizedes 1916 decemberében a zsolnai kórházból fordult levélben a főjegyzőhöz. Családja iránt érdeklődött, amelyről nem tudott semmit a román betörést 16 RNL HMH UvmLA, 71/1917. 17 Uo. 18 RNL HMH UvmLA, 7765/1916. 13
