Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke háttá ki, de egyáltalán nem biztos, hogy az egyházi rend terveiben, amelyek I. Lipót esetleges közeli halálának valószínűségét vették fontolóra, kizárólag a természetes halandósággal számolt... Bizonyítani nyilván nem lehet, de feltételezés szintjén számba vehetjük, hogy netalán egy esetleges merénylet vélt sikere volt az, ami előre gondolkodásra, az új helyzetre történő felkészülésre ösztönözhette a magyar prelátusokat. A magunk részéről nehezen hisszük, hogy a klérus előtt a merénylet elképzelése titokban maradt volna, hiszen számos példa cáfolja ezt. A 17. század elején IV. Henrik francia király életét orgyilkos tőr oltotta ki, majd a század közepén I. Károly angol királyt kivégezték. A zsarnokölésről vallott korabeli, akár protestáns, akár jezsuita nézetek Európa-szerte ismertek voltak, hasonlóképpen elterjedtnek számított a culpa felix, 166 akárcsak az uralkodói kötelezettségszegésről szóló Grotius-i tanok.167 Mindezek ismeretében, illetve a várható politikai „hasznot” szem előtt tartva, I. Lipót kiiktatásának elképzelését egyáltalán nem tekinthetjük epizodikus elemnek a szervezkedés történetében, mint ahogy Zrínyi és Nádasdy kihallgatói sem tekintették annak. Sőt az egész összeesküvésnek ez adott volna valamelyes realitást. Az elkövetőktől nyilván el kellett volna határolódni, megbüntetni őket - ezért nem vállalta végül senki; de a beálló fait accompli-b^n az ország rendjei már szabadon és törvényesen cselekedhettek volna - gondolhatták. Lipót halálával pedig a vasvári béke érvényessége is erősen megkérdőjeleződött volna. De nem soroljuk tovább a feltételezéseket. 166 A zsarnokölés teóriájának felekezetek feletti jellegére és hazai vetületeire: Szolnoki Zsolt: Egy jezsuitaellenes argumentum interkonfesszionális helyzetben. In: Interkonfesszionalitás és irodalom a kora újkorban. Szerk. Móré Tünde - Tasi Réka. Budapest, 2020 /Reciti Konferenciakötetek 8./, 115-127., különösen 122ssk. 167 Hugo Grotius vonatkozó alapmunkája (De iure belli ac pacis libri tres) 1625-ben jelent meg először Párizsban. 168 Benczédi: Szelepcsényi érsek ügye... 500. Pálffy Tamásnak az országbíró vallomása vélhetően csupán alkalmat adott a vád megfogalmazásához, az 1665-ös elképzelések tényéről és tartalmáról mindvégig tudhatott valamit. Ám mindaz, ami a magyar rendi szervezkedések, tervezgetések világának természetes sajátja volt gyakorlatilag Luxemburgi Zsigmond halála óta a szabad királyválasztás jogának köszönhetően, 1670-re összeesküvéssé alakult. Kiváltképpen akkor, ha és amennyiben az elképzelések között bármilyen kontextusban előkerült a trónutódlás kérdése, lett-légyen annak immár bármilyen, akár természetes oka is. Benczédi László így értékeli Szelepchény 1670. októberi tervezetének utolsó, a szabad királyválasztás jogáról lemondó részét: „A Szelepcsényi ajánlatában kifejeződő magyar rendi hűségnyilatkozat, az uralkodóház iránti lojalitás adott időpontban történt demonstratív kinyilvánítása végeredményben a magyarországi feudális uralkodó osztály többségének természetes önvédelmi reflexe volt, amellyel a csehországi katasztrófa méreteinek magyarországi ismétlődését kívánták elhárítani. ”168 A Spinola-szöveg ismeretében ezt az értelmezést azzal 89
