Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok Ha végigtekintünk a vasvári békét, pontosabban a már Érsekújvár elestét követő rendi szervezkedések történetén, azt látjuk, hogy igazából nincs világos közjogi koncepció: az általános közhangulatban szerepel egy francia származású király megválasztása, esetlegesen egy lengyel perszonálunió keretében. Felmerült a behódolás a törököknek, ami viszont az államfőségben is vagy a Szapolyai-féle (nemzeti király), vagy az utána kialakult erdélyi modellt (nemzeti fejedelem) követte volna.57 Az államfőség kérdése a nemzetközi legitimáció szempontjából mindennél nagyobb súllyal esett latba. A korszakban a diplomácia uralkodói felségjog és a szuverén fejedelmek közötti kvázi „személyes” érintkezés volt. Megkoronázott, törvényes király esetén a magyar szervezkedők csupán lázadók, rebellisek voltak. Akik szükség esetén alkalmasak ugyan a zavarkeltésre és az időhúzásra, de az európai politika porondján nem partnerek.58 57 Nem kívánunk elmerülni a különféle - és már az 1650-es évekre (vö. Zrínyi Miklós és II. Rákóczy György magyar királysága) - visszanyúló elképzelések boncolgatásában. A különféle elképzelésekre lásd a 15-16. j.-ben idézett alapirodalmat. 58 A kérdés fontosságát kiemeli: Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 276. és 281-282. 59 Az életrajzi adatok: Die Habsburger, passim; Habsburg lexikon, ord. alph. 60 A devolúciós háborút és az európai nemzetközi helyzet trendjeit a rendi szervezkedés alapirodalma behatóan ismerteti. Vö. fentebb, 15-16. j. A korszak kiterjedt könyvészetére: William Young: Spinola nuncius jelentése az egyedüli dokumentum arról, hogy 1665 őszén a bécsi udvarban ekkor már kerek két évtizede élő (és túlélő) kancellár - és képviseletében a status ecclesiasticus - kiemelt figyelmet szentelt a trónöröklés és az államfőség kérdésének. Az aktuális külpolitikai események ismeretében ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ekkor már két hónapja mondhatni egész Európát lázban tartotta a spanyol Habsburgok közeli kihalásának eshetősége és ennek várható következményei. 1665. szeptember 17-én 60 éves korában ugyanis meghalt IV. Fülöp spanyol király. Utóda az ekkor két hónap híján 4 éves II. Károly lett. Az apja első házasságából született nyolc gyermek közül öt még születése évében elhunyt, egyikük másfél évesen, Balthazár Károly trónörökös pedig 16 évesen, 1646-ban. Csupán az utolsónak született Mária Terézia infánsnő (1638-1683) érte meg a felnőttkort, ő XIV. Lajos francia király felesége lett. Második házasságából az elsőként született Margit Terézia infánsnő (1651-1673) 1666 decemberében I. Lipót felesége lett. Két további fiú és egy lány szintén csecsemőként, illetve Fülöp Prospero infáns (1657-1661) negyedik életévét be nem töltve, öt nappal Károly öccse születése előtt elhunyt.59 Mindenki II. Károly közeli halálára számított. XIV. Lajos ezt be sem várva, 1667 májusában háborút indított Spanyol-Németalföld megszerzéséért. Abszolutista és hegemonista törekvései érdekében középkori törvényekkel igyekezett érvelni: a brabanti magánjog alapján feleségét mint apja első házasságából származó leszármazottat tartotta a németalföldi területek örökösének, a száli törvények alapján pedig saját magát mint férjet ezen átháramló (devolváló) jogok törvényes érvényesítőjének.60 58
