Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke 5. Az egyházi rend és a közjogi koncepciók 1665-ben. „Fedett” küldetés Rómába a) Közjogi koncepciók Mindezek ismeretében kijelenthetjük, hogy 1665 őszén a kalocsai érsek-kancellár (több püspöktársával és az esztergomi érsek főkancellárral a háta mögött) egyáltalán nem rugaszkodott el a realitásoktól, és csupán a nemzetközi trendet követte, amennyiben az osztrák ág feltételezett kihalása alkalmával nem számolt a spanyol ág esetleges dinasztikus igényeivel. Más volt a helyzet II. Mátyás örökösödése kapcsán négy évtizeddel korábban, ahol III. Fülöp spanyol király rokoni alapon közelebbi örökösnek számított, mint a gráci ág feje, Ferdinánd főherceg. Utóbbinak a spanyol ág előzetes beleegyezése kellett ahhoz, hogy a császári, illetve a magyar és a cseh királyi trónhoz juthasson. Ezt az úgynevezett Onate-szerződés biztosította neki 1617-ben.61 A pontokban szinte jelképes gesztusok fejében mondtak le a spanyol király jogairól, lévén, hogy ekkor mindhárom korona elnyeréséhez előzetes választás volt még szükséges. Ha akkor a dinasztia jelöltje a spanyol király lett volna, nem lehetett volna sikeres sem a rendek választása a Magyar Királyságban, sem pedig az elektorok választása a Szent Római Birodalomban. Még II. Ferdinánd esetében is az éppen e cél érdekében esztergomi érsekké kinevezett Pázmány Péter zsenialitására volt szükség ahhoz, hogy a Magyar Királyság protestáns többségű karai és rendjei 1618 tavaszán királyukká válasszák a katolikus gráci főherceget.62 Csehországban pedig még az ő esetében is „ribillió” támadt, ami harminc évig tartó háborúskodásba torkollott a Birodalom területén.63 Europe in the Age of Louis XIV (1661-1715). In: International Politics and Warfare in the late Middle Ages and Early Modern Europe. VI: A Bibliography of Diplomatic and Military Studies. Chapter 6. (https://internationalhistory.files.wordpress.com/201 3/01/chapter-63.pdfi; kiváltkép pen Jeroen Duindam: Vienna and Versailles: The Courts of Europe’s Dynastic Rivals (1550-1780). Cambridge, 2003, 232skk; magyar nyelven újabban: Tóth: i. m. 289-298. 61 A dinasztián belüli tárgyalásokat folytató ínigo Vélez de Guevara, Onate grófjáról elnevezett egyezség (Pactum de Successione Regnorum Hungáriáé etBohemiae) végső formába öntésére, aláírására 1617. június 15-én, majd július 29-én került sor. Vö. Alexander Koller: Papst, Kaiser und Reich am Vorabend des Dreißigjährigen Krieges (1612-1621). Die Sicherung der Sukzession Ferdinands von Innerösterreich. In: Die Außenbeziehungen der römischen Kurie unter Paul V. Borghese (1605-1621). Hrsg. v. Alexander Koller. Tübingen, 2008 /Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 115./, 101-121., 104. (17. j.). 62 Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 /Historia Incognita 1/14./, 189-203.; Vö. Tusor Péter: Pázmány, a jezsuita érsek, kinevezésének története, 1615-1616. Budapest-Róma, 2016 /Collectanea Vaticana Hungáriáé 1/13./, 268-278. is. 63 A kiterjedt irodalomból itt csupán Geoffrey Parker klasszikus munkáját idézzük: The Thirty Years War. London, 19973. Lásd még Tusor: Pázmány, a jezsuita érsek... 267. Magyar viszonylatban a helyzet 1665 őszén még bonyolultabbnak számított, mint fél évszázaddal korábban. A központi probléma 1615-1618-ban „mindössze” abban állt, hogy II. Mátyás király öreg, beteges volt és nem született gyermeke. A 59
