Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke a francia király és a császár között nincs aktuális lehetőség, 60-70 ezer birodalmi tallér segélyt és 30-40 napon belüli választ kérnek. Aláhúzták, amennyiben rejtett és titokban juttatott eszközök útján nem kapnak tőle segítséget, máshonnan lesznek kénytelenek ezt kérni, s ez esetben Franciaország egy háború kitörése esetén (adveniente alicuius rupturae tempore) nem számíthat majd a magyarok segítségére.54 Ezzel az ekkor már folyamatban lévő, erdélyi közvetítéssel zajló török tapogatózásaikra utaltak nem is annyira burkoltan,55 illetve talán arra is, hogy valamelyest tudatában voltak annak, miszerint XIV. Lajos 1667. májusban előkészületeket tett egy Spanyol-Németalföld ellen irányuló támadásra. A jelek szerint úgy számoltak - nem teljesen alaptalanul -, hogy a császárválasztási ígéret ellenére az osztrák Habsburgok a spanyol ág megsegítésére fognak sietni, mint tette Madrid Béccsel végig a harmincéves háború folyamán. 54 „Ad nuperas per Hungaros regi Christianissimo transmissas propositiones benignum suae maiestatis responsum intelleximus, quod videlicet necdum esse de tempore exparte sua apertam aliquam rupturam facere, ac consequenter neque arma sua hic et nunc cum Hungaris coniungere. Quia vero natio Hungara ulteirus opressiones et tot tantasque afflictiones suas pati et tolerare nullatenus posset... evidens esset, nisi per occulta et in secreto subministranda media per Christianissimum regem sublevetur et foveatur, intentionem suam alio convertere et subsidium aliunde implorare cogetur, quod si factum fuerit, sua quoque maiestas regia adveniente alicuius rupturae tempore in condescentia et coniunctura Hungarorum nullam sibi spem polliceri poterit...” Wesselényi és Zrínyi Péter XIV. Lajoshoz. Bées, 1666. december 16. Acta coniurationem... 262-263. (n. cccvi). 55 Pauler: Wesselényi, I... 132-133. 56 Minderre adatoltan és több korrekcióval: Tusor: Tractatus puncta... i. m.; Uô: Propositiones... i. m. Ez az illegális szál, a tulajdonképpeni összeesküvés, jól ismert és feldolgozott a historiográfiában, bár a francia tárgyalások kronológiájába Pauler igencsak belebonyolódott. Ezt azután lemásolta többek között Szekfű, és sem Benczédinek, sőt teljesen Bérengernek sem sikerült kibogoznia.56 Mi lehetett az adveniente alicuius rupturae tempore, amire Wesselényi és Zrínyi Péter hivatkozik? Említettük az imént, elsődlegesen nyilván a spanyol örökösödés problémájára gondoltak, amelynek első, korai felvonása a devolúciós háborúval 1667 tavaszán meg is indult. Ügy véljük azonban, másodsorban gondolhattak az osztrák örökösödés esetleges kérdésére is. Ekkor elvileg még majdnem hasonló valószínűséggel számolhattak vele, mint a spanyoléval, bár I. Lipót 1666. decemberi esküvője kapcsán, amelyről levelüket Wesselényi és Zrínyi Péter Párizsba éppen megírták, akár más végkifejlet is várható volt. Mi már tudjuk, hogy a házasságkötés az utódlást tekintve többszörösen is sikeres volt, és az osztrák örökösödés 1665-ben felvetődő kérdése 1723-ig, illetve 1740-ig eltolódott. De ezt a kortársak nem láthatták. Az 1665. június és 1666. december közötti status quo szerint az osztrák ágat egyedül a leszármazottak nélküli, nőtlen Lipót képviselte, akinek esetleges halála többszörös öröklési válságot idézett volna elő, mindenekelőtt a Szent Római Birodalomban és a Magyar Királyságban, ahol a választók lehetőségeit nem korlátozták volna már dinasztikus szempontok. 57
