Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok E területek, miután küldötteik hiába tiltakoztak Lipótnál 1665. április végén a vasvári béke ellen, kezdetben a francia protektorátusban és az Erdéllyel történő egyesülésben gondolkodtak.48 A legális próbálkozások egyre inkább titkos szervezkedések fedőtevékenységeként szolgáltak. Grémonville jelentéseit, illetve Párizsból küldött utasításait olvasva ez egyértelmű. Zrínyi Miklós halálakor csupán a bán rosszakarói híresztelésének tudta be a császár mély személyes gyászáról tudósító Carlo Carafa nuncius azt a híresztelést, hogy a magyar főúr az ország királya kívánt volna lenni.49 Bizonyítható viszont, hogy a magyar koronát - legalábbis szóban - már 1664 őszén felajánlották XIV. Lajosnak, leginkább Zrínyi Péter részéről.50 Ez még leginkább a Rajnai Szövetség 7000 főnyi csapatának és a 6000 fős francia kontingensnek a megjelenését övező eufóriának tudható be.51 Zrínyi Péter és Vitnyédy ötletelései, utóbbi közvetítései Wesselényi nádor irányából is a francia követ felé, kétségkívül egyre inkább egy fegyveres felkelés kirobbantása irányába mutattak, amelynek külpolitikai hátterét egy kedvező lengyelországi trónváltás (francia királyi herceg megválasztása), illetve jelentős francia katonai (az Adrián keresztül), még inkább pedig megfelelő pénzsegély biztosította volna.52 Utóbbi igénylésének fontos bizonyítéka Wesselényi és Zrínyi Péter 1666 decemberében Bécsből XIV. Lajoshoz írt levele.53 Ebben, miután tudomásul veszik, hogy a béke megszegésére ségének, melyre I. Lipót trónralépése okán került sor, illetve biztosította a két birodalom közötti békét az erdélyi fejlemények ellenére. A magyar ügyekben rendkívüli élesszemű megfigyelő volt. Giovanni Chiaromanni e il suo viaggio da Vienna a Bursa fatto Vanno 1659. A cura di Penka Danova. Sofia, 2017, 161-166.; Archivio Mediceo dei Principato. Inventario Sommario. A cura di Antonio Panellá. Roma, 1966 /Pubblicazioni degli Archivi di Stato 1./, 149. Nevét a Dizionario Biografico Italianóban hiába keressük. Chiaromani Pármába küldött első magyar vonatkozású jelentése már 1661. január 8-áról ismert. Ebben arról ír, hogy a „magyarfőrendek eljöttek Becsbe, azon szilárd elhatározással, hogy a háborút folytatni kell; két főúr, mint a felsőmagyarországi 16 [!] vármegye képviselője pedig azt az alternatívát állította föl, hogy vagy megindítja a császár a háborút a török ellen, vagy vonja vissza seregét Magyarországból, mely esetben tudni fogják, mit kelljen tenniük. Valamennyien pedig egész nyíltan kijelentették, hogy ha a császár a háborút meg nem indítja, Magyarország veszve lesz számára. A császár késznek nyilatkozott a háborúra, ha a keresztényfejedelmek, kikhez fordult, segítségére lesznek, s ha Magyarország hozzájárul a hadi költségekhez.” Óváry: i. m. 162. n. 1053. (lásd még n. 1056. és 1060. is). 48 Grémonville jelentései, Bécs, 1665. április 13., május 14. és 28. Acta coniurationem... 34-40. (n. xxxviii., xxxix., Ixiii). Később a nemesi respublika és a nemzeti királyválasztás került a középpontba (részben a franciák távolsága, „kemény” kormányzata miatt). Előzményként lásd az előző jegyzet elején mondottakat, és alább a 68. és 196. j. 49 Jelentése, Bécs, 1664. november 29. Nuntiaturberichte... 780. (n. 427.) 50 Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 280. 51 Perjés Géza: A szentgotthárdi csata, 1664. augusztus 1. In: A szentgotthárdi csata. Háború és béke Zrínyi Miklós korában. Szerk. Csuk Ferenc et alii. Szombathely, 2015, 55-106., 62.; Wagner: Der Wiener Hof... 94.; Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 279. (16. és 17. j.); Vö. Kosáry: Français en Hongrie... 29-65. is. 52 Minderre részletesebben és a korábbi kutatások kritikájával: Tusor: Tractatus puncta... i. m. 53 A forrást csupán Pauler után idézi, nyomtatott kiadását (lásd a következő jegyzetet), részletesebb tartalmát nem. Benczédi: A Wesselényi-féle... 601., 12. j. 56
