Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke lejegyzése előtt Spinola arról tudósította a pápai Államtitkárságot: I. Lipót maga szintén attól tart, hogy „saját és elődei bűnei miatt Isten az ő személyével akarja kihalasztani az Ausztriai Házat, ám a köteles alázattal és derűvel veti alá magát az isteni elhatározásnak, igen bizonytalan utódlásában, életében és uralmában/birodalmában, a Mindenható akaratára bíz mindent.^6 A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy Szelepchény titkos diplomáciai missziója és annak időzítése - amiről a beavatott püspökök és talán főurak valamit bizonyára tudhattak - illeszkedett a bécsi udvar pillanatnyi aktuálpolitikai erővonalaihoz. A feltételezett öröklési helyzet emberi számítás szerint egyáltalán nem volt kizárható, valószínűsége ekkortájt, IV. Fülöp spanyol király halálát követően a császári udvarban szintúgy a figyelem középpontjában állott. Vagyis 1665 őszén részint a különféle elgondolások, részint a ténylegesen megtett lépések tekintetében beszélhetünk a magyar rendiség és a rendi vezetők alkotmányos jogának és kötelességének érvényesítéséről és az ebben az irányban folytatott tájékozódásról. A kalocsai érseknek és kancellárnak, a közeljövő prímásának látogatása Giulio Spinola nunciusnál és az ott elhangzottak ezt bizonyítják. E megközelítésben nem is biztos, hogy a rendi tervezgetéseket ekkor még bárkinek a nevéhez lehetne, kellene kötni, vagy ha igen, minden korábbinál hosszabb névsort kell összeállítani. Tulajdonképpen már Várad, még inkább Érsekújvár éléstétől a felélénkülő vármegyei mozgolódások Vasvárt követő erősödéséről és szétágazódásáról beszélhetünk. Vasvár csupán egy folyamat fontos állomása. A magyar rendeknek már Várad eleste után sem lehetett sok illúziója afelől, hogy korábbi reményeik és várakozásaikra rácáfolva a dinasztia továbbra sem fog a Kárpát-medencére összpontosítani a vesztfáliai béke megkötése ellenére, és a birodalmi politika fontosabb számára. Várad, majd kiváltképpen Érsekújvár elfoglalása után Felső-Magyarország 13 vármegyéje hadászati kiszolgáltatottsága okán már 1661-ben és 1663-ban nyíltan megfogalmazta a bécsi udvarnak, hogy elkerülhetetlen lesz behódolásuk a törököknek.47 46 „ch’egli prendeva moglie piú per ragione dell’humanitá, ehe per elezione propria, mentre da tanti segni egli poteva concludemente argumentare, ehe Dio irritato dalla di lui coipe, e da quello de suoi antenati, voleva estinta nella sua persona la casa d’Austria, ehe perő rassegnandosi egli con la dovuta sommissione e serenità al decreto divino, poco sicurava della successione, della vita e delVimperio purché fosse faite la volontà omnipotente. Manifestando Cesare con tai massima, ch’egli più si gloria della pietà e religione, ehe della dignità maggiore sopra i prencipi temporali della terra.” Mindezt tervezett házassága kapcsán fejtegette a párválasztást sürgető gyóntatójának. Spinola tőle, vagyis P. Millertől szerezte értesülését. Jelentése, Bécs, 1665. november 21. Nuntiatur berichte... 793. (n. 453.). Lásd Sagredo imént már idézett, 1663. októberi jelentését,. Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 284-285. Az erdélyi mintájú, protestáns állam vezetőjének ugyanakkor hat tanácsossal az oldalán a nádort kívánták megtenni, aki ekkor ellenállt a nyomásnak. - Vizsgálataink során arra figyeltünk fel, hogy a Wesselényi-féle szervezkedés korábbi alapkutatása a velencei és a részlegesen publikált pápai diplomáciai iratokkal ellentétben nem aknázta ki Giovanni Chiaromanni (1605-1683) jelentéseit, jóllehet azok 1901-től kivonatosan publikálásra kerültek. Chiaromanni Toscana követe a bécsi udvarban (1662-1675), előtte már 1652-től a firenzei követség egyik titkára, egyúttal Párma képviseletét is ellátta. 1659-ben tagja Augustin Mayer rendkívüli török követ55
