Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok vár, Jászó, Szepes és természetesen a csatlakozó főurak erősségei és bandériumai jöhettek még számításba. 1665 őszén nemcsak a magyar rendek vetettek számot királyuk földi halandóságával. Magától a nunciustól tudjuk, hogy ekkor maga Gonzaga Eleonóra özvegy császárné (1630-1686) szintén komoly aggodalmakat táplált mostohafiával kapcsolatban. Spinola október 10-ei jelentésében írta le, hogy a császárné aggodalmát fejezte ki előtte a „császár szomorkás természete, gyenge egészsége és gyakori betegeskedése miatt”, illetve azt, hogy „egy esetlegesen bekövetkező szerencsétlenség esetére jó lenne, ha erős és hűséges minisztereire támaszkodna”, Lipót viszont - a korábbi nevelőjeként feltétlen bizalmát élvező - Porzia halála után senki véleményére nem akar ilyen mértékben támaszkodni, és mindenkitől meg kívánja őrizni „szabad akaratát és függetlenségét”, vagyis maga akar kormányozni. Eleonóra császárné emiatt fokozottan igényelte a maga számára a nuncius bizalmas tanácsait.43 praesidii Nitirensis contra nonullorum prava molimina pro voto suae maiestatis Caesareae compositus est, et Leopoldopoli primus lapis plurimorum aggratulatione a me pontificali benedictione positus...”. Levele Lobkowitzhoz, Salzburg, 1665. október 3. MTAKK 4928-29/D-255, időrend. 43 „...pigliandone il soggetto dalla mesta naturalezza, debole complessione e frequente malatia, a ehe esta soggeto Vimperatore. Disse, ehe la disgrazia di sifatti accidenti in Cesare comportarebbe chegli fosse assistito da ministri più valorosi efedeli, ma ehe non potendo sua maestà quietamente riposare su la loro amministrazione...” Levinson, Nuntiaturberichte... 787-788. (n. 442). Figyeljünk fel rá, hogy a császárnénál szereplő kifejezés Lipót egészségi állapotára ugyanaz, mint Szelepchénynél (debole complessione). - Porzia halála után aprimado tisztsége valóban kevésbé számított meghatározónak, mint korábban. Vö. Tóth Ferenc: Zrínyi és a franciák Magyarországon 1664-ben. In: Határok fölött. Tanulmányok a költő, katona, államférfi Zrínyi Miklósról. Szerk. Padányi József - Bene Sándor - Fodor Pál - Hausner Gábor. Budapest, 2017, 289-298, 292. 44 Spinola jelentése, Bécs, 1665. október 3. Nuntiaturberichte... 786-787. (n. 441.). 45 Spinola jelentése, Bécs, 1665. november 7. Nuntiaturberichte... 790-791. (n. 447.). A nuncius azt javasolta, hogy valamilyen ürüggyel távolítsák el Forgáchot az országból. A bécsi udvarban eluralkodó bizonytalanságot mutatja, hogy a császárné nem sokkal korábban maga is szükségesnek tartotta, hogy mentegetőzzön Spinola előtt az általa is roppant kedvezőtlennek ítélt vasvári béke miatt. Sajátos érveléssel főként a franciákat okolta, mondván, hogy túlságosan is nagy önállóságot követeltek csapataiknak és maguknak tulajdonították a győzelmet - ami ellen csak így lehetett fellépni, értelmezhetjük az egyedi gondolatmenetet.44 A nunciusi jelentések alapján azt is felismerhetjük, hogy nem csupán alkalmi válságérzetről volt szó. Az özvegy császár- és királyné november elején is arról panaszkodott, hogy Lipót maga kíván kormányozni, és megfelelő miniszterek nélkül hatalma visszaszorul, Regensburgban alig maradt több neki a puszta címnél, és Magyarországon is elégtelen a gondoskodás a török fenyegetés kiújulása esetére. Érdekes módon emellett Forgách Ádám példáját hozta még elő, hallatlannak nevezve, hogy büntetlenül megúszta Érsekújvár feladását, és ez a császár mind nyilvánvalóbb gyengeségét mutatja.45 Sőt november végén, egy héttel Szelepchényvel folytatott párbeszéde 54
