Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok Alakja az újabb kutatásoknak köszönhetően mindinkább tárgyilagos megközelítésben áll előttünk.7 Illetve állna, ha a 21. századi népszerűsítő irodalomban nem köszönnének vissza gyakorlatilag kritikátlanul a pozitivista historiográfia korábbi kijelentései.8 7 Benczédi László: Szelepcsényi érsek ügye és a lipóti abszolutizmus megalapozása 1670 őszén. Történelmi Szemle, 1975. 489-502., különösen 491-493. és 500-502.; Mihalik Béla Vilmos: Papok, polgárok, konvertiták. Katolikus megújulás az egri egyházmegyében (1670-1699). Budapest, 2017 /Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések/, 152-153., 192-196., 231-232.; B. Székely Dorottya Piroska: Szelepcsényi György végrendelete. Lymbus, 2019. 349-384. Lásd még Fodor Nóra: Szelepchény György prímás vagyonának eltulajdonítása. Új Magyar Sión, 2017. 1. sz. 117-133.; Tusor Péter: I. Lipót Szelepchény prímás bécsi házának kirablója? (Forráskritika, textuselemzés, archivisztikai és történeti kontextus). Magyar Könyvszemle, 2020. 2. sz. 146-151. 8 „Utóda [ti. Lippaynak] a szlovák származású Szelepcsényi György lett, aki a nyitr ai püspökkel, a horvát-osztrák eredetű Kollonich Lipóttal együtt a Habsburg-udvar feltétlen hívei és kiszolgálói közé tartozott.” Szelepchény nem volt szlovák (ezt csak a szlovák történészek szeretnék), már Benczédi kutatásai alapján is világos jóval árnyaltabb politikai szerepe, fő riválisával és ellenségével közös nevezőre hozni pedig tévedés. Vö. Romsics Ignác: A Wesselényi-féle összeesküvés. Korunk, 2018. 2. sz. 35-45., 38. - Az ugyan morva felmenőkkel rendelkező, de már a 16. század végén magyar nemességet kapó család magyar identitású és magyar anyanyelvű leszármazottjának „tótozása” Nádasdy említett Oratiójára megy vissza, de ott „cseh” származása szerepel, mely csak őseire nézve igaz és csupán a magyar arisztokrácia (le)nézőpontjából volt relevanciája, „tót” megnevezése kifogásolt tulajdonságai miatt került elő. Vö. fentebb, 4. j. 9 Legújabban: „Vitetnek ítélő székre...”. Az 1674-es gály arabper jegyzőkönyve. Kiadja S. Varga Katalin. Pozsony, 2002, 5skk. (Újabb kiadása: Budapest, 2008 /Historia Litteraria 24./); valamint további irodalommal Mihalik Béla: Az 1674. évi gályarabper előzményei és a bécsi udvar. In: Mártírium és emlékezet. Protestáns és katolikus narratívák a 15-19. században. Szerk. Fazakas Gergely Tamás - Imre Mihály - Száraz Orsolya. Debrecen, 2018, 111-120. A kérdésre a tanulmány végén még visszatérünk. 10 Benczédi: Szelepcsényi érsek ügye... 496-498. Szelepchény korábbi kedvezőtlen történeti megítélése két pilléren nyugszik. Az egyik a pozsonyi prédikátorperekben játszott szerepe.9 A másik pedig az, hogy aktívan közreműködött a Wesselényi-féle összeesküvés felszámolásában. Szerepét újabban Benczédi László tisztázta és összefüggéseibe helyezve átértelmezte. 1975- ös tanulmányában bár említi „negatív emberi tulajdonságait, mérhetetlen szerzésvágyát, mohóságát, hiúságát”, kijelenti, hogy „igyekezett is az övéi javára élni kétségtelenül meglevő presztízsével”. A Barkóczy-fivérek megmentése mellett a prímás kezét sejti például abban, hogy nem nyúltak hozzá Zichy István kamarai elnök személyéhez. De a legerélyesebben a klérus kompromittálódott tagjai mellett állt ki az érsek - írja Benczédi -, „aki kívül esett érdekeltségi körén, azt hidegvérrel szolgáltatta ki a hatalom bosszúálló gépezetének” - utal a protestáns főurakra, nemesekre.10 Majd így folytatja az értékelést: „A Szelepcsény-ügynek az érsek javára való lezárulása azonban egészében kétségtelenül hozzájárult a felzaklatott kedélyek lecsillapításához... A bécsi udvarral való kiengesztelődése részben meg is nyitotta a magyar rendi alkotmányosság elleni bécsi támadások sorozatát, zöldjelzést adott az új politikai kurzus megindításához, részben azonban, mint láttuk, bizonyos határok, kere- 40
