Levéltári Közlemények, 92. (2021)
In memoriam
In memoriam megjelentetése s a hozzá írt tanulmány. Forráselemzést készített a pannonhalmi monostor múltját bemutató reprezentatív kiadványban. A sort lehetne folytatni. Például a magyarországi pápai oklevelekkel, amelyek még kiadóra várnak, s amivel akadémiai doktori fokozatot érdemelt ki 1991-ben. Utóbbi téma összefüggött a magyar vonatkozású levéltári források feltárását célzó külföldi tanulmányútjaival. Közülük a Vatikáni Titkos Levéltárban végzett anyaggyűjtését tartotta a legfontosabbnak. Kitűnően ismerte ennek a gyűjteménynek az anyagát. A forráskiadások közé sorolhatjuk a latin nyelvű dokumentumok magyar nyelvű publikálását. Legismertebb ezek közül az Árpád-kori legendák és intelmek című kötet, amit ő gondozott, fordított benne szövegeket. De nem feledkezhetünk meg a levéltárosok által készített, alaposan megjegyzetelt kiadványról sem, amely történelmünk számos dokumentumát adta közre magyarul.2 2 Levéltárak - kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Közreadja Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva. Budapest - Szeged, 1998. Érszegi Géza tevékenyen vett részt a levéltárosi közéletben, volt a Magyar Levéltárosok Egyesülete alelnöke. Munkásságát ismerte el az Ember Győző-díj, a Pauler Gyula-díj. 2012-ben kapta meg a Magyar Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést. Tudományos tevékenysége fontos elismerése volt a Szent István Akadémia tagságának elnyerése. Érszegi Géza számára a tudományos-levéltárosi munka és az egyetemi oktatás szerves egységet alkotott. Egykori alma materében, az ELTE-n 1978-tól tanította a levéltár szakos hallgatók nemzedékeit oklevélolvasásra, diplomatikára, paleográfiára. Mai tudományos életünk sok neves, elismert személyisége tanult nála. Nem véletlen tehát, hogy felkérést kapott arra, hogy tanulmányt írjon mind a Kállai István, mind pedig a Bertényi Iván által szerkesztett, A történelem segédtudományai című tankönyvben (1986, 1999). 2000-ben habilitált, s nem sokkal később lett az ELTE címzetes egyetemi tanára a Történelem Segédtudományai Tanszéken. Levéltár szakos hallgatók révén kapcsolódott be a tudományos utánpótlás nevelésébe, majd nyugdíjba vonulása után teljes lendülettel vett részt a doktori képzésben. A Középkori Magyar Történelem Doktori program felvételi bizottságának állandó tagja volt. Oktatott egyháztörténetet, művelődéstörténetet, oklevéltant, paleográfiát, lett doktorandusz témavezetője. Természetesen elmaradhatatlan résztvevője volt a doktori védéseknek is: opponens, bizottsági tag, vizsgáztató. Géza jó pedagógiai érzékkel rendelkezett, becsülték a hallgatók nagy tudását. Mondhatni, élete utolsó pillanatáig tanított. Halála nagy veszteség a magyar tudományos élet számára. Még voltak tervei, elképzelései, lett volna mit elmondania a diákoknak. Emlékét megőrizzük! Draskóczy István 349
