Levéltári Közlemények, 92. (2021)
In memoriam
In memoriam ÉRSZEGI GÉZA (1944-2022)1 1 Az Érszegi Géza temetésén elmondott megemlékezés bővített, szerkesztett változata. Nehéz a búcsúzáskor szavakat találni. 50 éve, 1972-ben ismertem meg Ágotát, Érszegi Géza feleségét - hisz a levéltár szakot együtt végeztük -, míg őt a rákövetkező évben. Hajdan végzősként a levéltári gyakorlatot nála kezdtem, olvastam az általa kiadott okleveleket, készítettem a regesztákat. Érszegi Géza szinte mindegyik végzős levéltár szakosnak ezt a feladatot adta. Akkor tapasztalhattam azt, amit évtizedeken át láttam: Érszegi Gézánál megfordult a hazai és a Budapesten kutató külföldi középkor ászok jó része. Érthető, hisz ő lett - rövid miskolci kitérő után - 1969-től a nyugdíjazásig a Magyar Országos Levéltár Középkori Gyűjteményének referense. Szobája mindig nyitva állt az érdeklődők, tanácsért hozzá fordulók előtt, s nem fukarkodott a tudásával, ha szükséges volt, ahogy ő sem volt rest egy-egy kérdésben mást megkérdezni. Érszegi Géza életét meghatározta a latin nyelv iránti szeretet. Latin-levéltár szakon fejezte be történelmi tanulmányait (1968), de ezzel a nyelvvel már gyermekkorában, nagybátyja mellett ministrálva ismerkedett meg. Igen jól tudott latinul, nem okozott neki nehézséget, ha latinul kellett egy előadást megtartania, mint tette a magyarországi Diplomatikai Kongresszuson az 1970-es években. Érszegi Géza első publikációjának épp a Levéltári Közlemények adott helyet 1970-ben. 2017-ig vezetett bibliográfiája 319 tételt számlál. Akadhatunk a listán kora újkori vagy újkori témájú írásokra is, neve olvasható a 2009-ben megjelent, Körmendy Lajos által szerkesztett Levéltári kézikönyv szerzői között. A középkor történetével foglalkozó publikációk alkotják a megjelent művek többségét. Sokat tudott a középkorról. A diplomatika és a paleográfia állt különösen közel hozzá, de írt pecséttani tanulmányokat, és otthon volt az egyháztörténetben, ahogy a tudomány más területein is. írt levéltárosként helytörténetet, mint például Felsőőr középkori történetét vagy Sárvárét, amely oly jól sikerült, hogy kandidátusi fokozatot nyert el vele (1980). Nagyon fontosnak tartotta a középkori források publikálását. Ott volt azok között, akik a szegedi Anjou-kori oklevéltár elindításán fáradoztak. Segítette a kiadványsorozat munkálatait később is. Ez a munka sok barátot szerzett neki az alföldi városban. Forráskiadások sora fűződik a nevéhez. Késő középkori törvényeink két kötetének munkálataiban vett részt. Meg kell említeni a Dózsa-féle parasztháború okmánytárát, amin Kenéz Győzővel és Solymosi Lászlóval dolgoztak együtt. Solymosi Lászlóval fiatalon készítették el Veszprém város középkori oklevéltárát, ami Gutheil Jenő forráskiadványának kiegészítése, és amit csak 2010-ben tudott a két egykori egyetemi csoporttárs megjelentetni. Idézhető az Aranybulla szöveghagyományának elemzése, a szöveg máig legjobb kiadása, vagy a tihanyi alapítólevél 348
