Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Kapiller Imre emlékkönyv (Kapiller Imre emlékkönyv. Szerk. Horváth Zita - Miklós Dániel - Mikó Zsuzsanna - Németh László Sándor) Erdész Ádám
Irodalom közösség világi és egyházi igazgatása éppen úgy a 18. század második felében vált el, mint egyes, az 1700-as évek elején újratelepült alföldi községekben. Az egyház javára tett kegyes adományok, az egyházi törvények megsértőivel szembeni ítéletek példái a korabeli életmód néhány fontos elemét is felvillantják az olvasó előtt. Többen egy-egy forrást vagy forrástípust vettek elő. Ha valakinek sikerült izgalmas forrást találnia, az már önmagában színessé tette az írást. Németh László Sándor kimondottan érdekes forrásokra bukkant. Egy Zala megyei családi levéltárban az 1850-es évekből származó rablevelezésre akadt. Egy lótolvajlás vagy orgazdaság miatt tömlöcbe zárt fiatal kustánszegi kisnemes és felesége 17 levele áll a „...ha még Isten azt adja megérni, hogy szabad ember lesz...” - Zalai rablevelek a 19. század közepéről címen megjelent tanulmány középpontjában. A leveleket ellenszolgáltatás fejében a rabokat őrző hajdúk csempészték ki és be. Épp ezért a fiatal házastársak kontroll nélkül írhattak egymásnak a napi dolgokról, a tanúk manipulálásáról, az őrök megvesztegetéséről, de még személyes szférájukról is. A kötet legterjedelmesebb darabjai közé tartozó írás szerzője ki is aknázta a ritka forrástípusban rejlő lehetőségeket, bemutatta a dokumentumokat, a szereplők társadalmi környezetét, majd következett a szövegek faggatása. A végére egy csavar is maradt: mikor az olvasó úgy érezheti, megismerte a levelekből csak részben rekonstruálható történetet, a szerző azzal zár, hogy bizony-bizony, épp csak sejtünk valamit - de az sem biztos. Kövér György tanulmányát az egymásra vetített értelmezési keretek teszik különösen érdekessé. Aki követi Kövér György utóbbi években publikált írásait és előadásait, csöppet sem lepődik meg azon, hogy a Kapiller-emlékkönyvbe egy, a magyar gazdaságtörténet-írás historiográfiájához Domanovszky Sándor személyén keresztül kapcsolódó, de Zala környékéhez is kötődő tanulmányt adott. Az Egy dunántúli uradalomtörténet születésének nehézségei című munka Csapodi Csaba alsó-lendvai uradalomról szóló disszertációjának keletkezéstörténetét tekinti át. Kövér György írásában megmutatja, hogy a Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez sorozat szerkesztésekor, az egyes kutatandó uradalmak kiválasztásakor milyen hipotézisek vezették Domanovszkyt. Láthatjuk, a professzor milyen erőfeszítéseket tett, hogy tanítványa számára megnyissa az Esterházymagánlevéltárat, amelynek segítőkész levéltárosa a kutatások indulásának idején történetesen Hajnal István volt. Kiderül, a kutatások nem mindenben igazolták Domanovszky feltevéseit, például a nyugati piackörzethez közel lévő alsó-lendvai uradalom gazdálkodásának színvonala nem sokban különbözött a tőle messze keletre fekvő regécitől. Mindemellett Kövér György figyelmet szentelt a hajdani levéltárosok mediátori szerepének is, amely mind a kutatandó iratok kiválasztásánál, mind hozzáférhetővé tételekor lényegesnek bizonyult. A kötet tematikája rendkívül gazdag, intézménytörténeti írások, adattár jellegű közlések, életrajz, családtörténet, forrásközlések és elemzések sorakoznak egymás után. A centrumban Zala megye és környéke áll. Időben a középkori hadiszállítók históriájától az 1980-as években pusztító tűzvészekig futnak az egyes írások. A 322
