Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Műhely legalábbis az tűnik ki -, nem igazán akarta kifizetni ezt a félmillió koronás közigazgatási hozzájárulást, ezért az 1919. december 4-i tárgyaláson, amelyen a debreceni magyar államhivatalok képviselői vettek részt Miháescu kormányzó-tábornoknál, e megyét a románok által elvárt együttműködést megtagadó, „destruktív” szereplőként nevesítették. Baltazár szerint a fenyegetően fellépő Miháescu a megbeszélésen kijelentette: „Csanád vármegye nemhogy befizette volna a reá eső 600 000 [valójában 500 ezer - M. A.] koronát, hanem még tőle kért ilyen összeget tisztviselők fizetésére. ” A láthatóan felháborodott tábornok állítólag a megbeszélés végén ehhez még hozzátette: „majd Csanád vármegye képviseletét megidézi és a debreceniek közbejötté mellett eltárgyalja vele a kivetett összeg behajtásának módozatait”62 62 Baltazár: i. m. 199. 63 HU-MNL-CSML-ML-IV.408.b. 519/1921. Olteanu prefektus levele a Csanád vármegyei alispáni hivatalhoz, 1919. december 11. 64 HU-MNL-CSML-ML-V.72.C. [Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Megyei Levéltára Makói Levéltár, Makó város tanácsának iratai. 1871-1944, közigazgatási iratok], 2508/1923. A románok által Makó városra kivetett 500 000 korona ügye. Mivel pénzbehajtásról volt szó, aligha kételkedhetett abban bárki is, hogy a kormányzó-tábornok ne beszélt volna komolyan. Ennek lett egyenes következménye Ioan Olteanu Csanád megyei katonai prefektus 1919. december 11-én kelt, a helyi alispáni hivatalhoz küldött kemény hangvételű levele, mely szerint Makónak 300 ezer, míg a Központi járás településeinek 200 ezer koronát kellett 48 órán belül megfizetnie.63 A teljes összeget azonban végül is Urbanics Kálmán, a Központi járás főszolgabírója fizette ki Debrecenben a román főparancsnokságon abból az összegből, amelyet járása községei számára első alkalommal a rekvirált jószágokért kapott. Makó ellenben a tartozását - többszöri sürgetés után - csak bő egy év elteltével, 1921 januárjában térítette meg a Központi járásnak.64 Összegzés Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? - tettük fel a kérdést e tanulmány címében. A válaszunk: is-is. Annyiban semmiképpen nem volt végleges beolvasztásról szó, amennyiben Baltazár püspök és a korabeli narratíva alapján a mai történeti kutatás is vélelmezi: a közigazgatási felső tanács létrehozása nem érintette volna a katonai megszállás alatt álló zóna közjogi státusát, nem okozta és nem is eredményezte volna e zóna Romániába olvasztását. A Miháescu-féle tervezet a zóna vonatkozásában csak és kizárólag a pénzbevételről szólt, a bevételek maximalizálásának lett volna egy formája, amit egyébiránt az egybehangzó helyi tiltakozások és a magyarországi szövetséges katonai misszió tiltása ellenére gyakorlatilag változtatások nélkül bevezettek a románok. A beolvasztás veszélye ugyanakkor valóban fennállt, de nem ott, ahol eddig gondoltuk, tehát a Tisza vonaláig terjedő országrésznél, hanem a katonai megszállási zóna másik oldalán, a nagyjából (tehát nem pontosan!) 278
