Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Romániával egyesíteni kívánt polgári közigazgatási zónától való fizikai elhatárolást (belső vámhatár) erősítették, így a tiltakozó akció valójában a debreceni közélet reprezentánsainak a saját félelmeiből táplálkozó fantomképzete ellen folyt. A hangos tiltakozás látszólag sikeresnek bizonyult, hiszen Miháescu tábornok végül is elállt a közigazgatási felső tanács létrehozásától, ám ennek árát - kezdetben valószínűleg a románok által sem remélt módon bekövetkezett végkifejlet eredményeként - a lakosságnak, illetve a helyhatóságoknak kellett megfizetnie. Ez az ár pedig nagy volt. A románok ugyanis a meggyőződésünk szerint csupán formális - legitimációs - szerepkörű és éppen ezért súlytalan közigazgatási felső tanács felállításától, illetve a közigazgatás ismeretlen szándékú és mélységű átszervezésétől eltekintve gyakorlatilag minden eredeti célkitűzésüket változtatás nélkül megvalósították, ráadásul úgy, hogy a „tárgyalások” eredményeként még további hétmillió koronás extra bevételhez is hozzájutottak. Ennek ismeretében aligha kérdőjelezhető meg, hogy a debreceniek nemzeti felbuzdulása - minden jószándékuk ellenére - a románok malmára hajtotta a vizet. Miháescu tábornok bizonyára elégedetten dörzsölhette a tenyerét, hogy milyen jó üzletet kötött velük. A hétmillió korona befizetésére vonatkozó ultimátumot, ha nem is 24 órán belül, amint azt Miháescu eredetileg követelte, de néhány héten belül végrehajtották. Adataink szerint „népesedés és vagyoni állapotok arányában”56 oszthatták szét a befizetendő összegeket az érintett vármegyék és törvényhatósági jogú városok között, habár ennek a szétosztás! mechanizmusnak a részletei nem állnak rendelkezésünkre. Mindössze annyit tudunk, hogy Debrecennek 600 ezer koronát, Hajdú vármegyének 900 ezer koronát,57 Hódmezővásárhelynek 420 ezer koronát kellett fizetnie;58 Szabolcs vármegyére 1 millió 850 ezer korona,59 Békés vármegye három érintett járására 780 ezer korona,60 míg Csanád vármegyére 500 ezer korona jutott.61 56 HU-MNL-CSML-ML-IV.408.b. 519/1921. Olteanu prefektus levele a Csanád vármegyei alispáni hivatalhoz, 1919. december 11. 57 Baltazár: i. m. 199.; Veress: Debrecen román megszállása... 33. 58 Makó Imre: Hódmezővásárhely román megszállása 1919-1920. In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2010. Szerk. Kovács István - Varsányi Attila. Szeged, 2011, 148. 59 HM HIM HL, I. 53. 17. doboz, 75. számú irat. Mikecz István alispán memoranduma, 1919. november 27. 60 Perczel: i. m. 46. 61 HU-MNL-CSML-ML-IV.408.b. 519/1921. Olteanu prefektus levele a Csanád vármegyei alispáni hivatalhoz, 1919. december 11. Baltazár tévesen állította visszaemlékezésében, hogy Csanád megyének 600 ezer koronát kellett volna kifizetnie. (Baltazár: i. m. 199.) A zavart vélhetőleg az okozta, hogy Csanád megye éppen 600 ezer koronát kért a román hatóságoktól arra, hogy a felmerült közigazgatási kiadásait (az elmaradt béreket és pótlékokat) finanszírozni tudja. Veress: Debrecen román megszállása... 34. Csanád vármegye (ez alatt itt a katonai megszállási zónához tartozó Makót és a Központi járás területét kell érteni) - Baltazár püspök visszaemlékezéséből 277
