Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Műhely községig és innen a demarkácionális vonalon északkeleti irányban Hódmezővásárhely város közelében van\ s ezen a határvonalon az átjárás tilos, kivéve azokat a pontokat, ahol vámhivatal működik.33 33 HU-MNL-CSML-ML-IV.455.b. [Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Megyei Levéltára Makói Levéltár, Csanád-Arad-Torontál k. e. e. vármegye alispánjának iratai 1924-1950, közigazgatási iratok], 277/1942. Olteanu prefektus átirata a Csanád megyei alispánhoz, 1919. október 16. 34 Uo. 35 A románok nem kapják meg a Maros két partját. Friss Újság, 1919. november 16. 4.; Románia nem kapja meg a makó-orosháza-békéscsabai területet. Magyarország, 1919. november 16. 5. 36 HU-MNL-CSML-ML-IV.408.b. [Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Megyei Levéltára Makói Levéltár, Csanád vármegye alispánjának iratai 1872-1923 (1924), közigazgatási iratok], 14709/1921. Az idegen megszállás alatt állott területek bejelentéséről szóló jelentés a belügyminiszterhez, 1921. október 21. Ilyen vámhivatali pontokat Csanád vármegyét érintően a Maros-hídnál és a Makó-hódmezővásárhelyi országúinál terveztek kialakítani, ahol az átlépőket szoros ellenőrzésnek vetették alá, csomagjaikat (áruikat) be kellett mutatniuk, és a náluk lévő értékekkel (pénzzel) el kellett számolniuk. A rendelet tiltotta „idegen papírpénzek”, köztük a magyar korona behozatalát, a kivitelkor pedig 2000 lejben, vagy meghatározott összegű valutában (frank, líra, drachma, dollár, font sterling) határozták meg a kivihető pénz mennyiségét.34 Nyilván hasonló rendelkezések voltak érvényben a zónahatáron kialakított többi átkelési pontnál is, melyeket - a Friss Újság 1919. november 16-i számában közölt információk szerint - Békés vármegyét illetően Gádoroson (Szentes és Orosháza között), Kisszénáson (Szarvas és Orosháza között), Mezőberényben (Gyoma és Békéscsaba között), valamint Kötegyánban (Sarkad és Nagyvárad között) állítottak fel.35 Ez a rendelet tehát kifejezetten a Miháescu-féle tervezettel érintett terület keleti határától a Románia felé eső és polgári közigazgatás alá vont területeken életbe léptetett új vámszabályokat mutatja be. Ugyanakkor a Csanád vármegyei román prefektus 1919. október 16-i leirata mást is elárul. Ellentmond ugyanis annak a ténynek, hogy a megyeszékhely Makó, valamint a Központi járás területe, melyet éppen e vámhatárral kívántak elválasztani a fentebb jelzett demarkációs vonaltól észak-északnyugatra eső katonai megszállási zónától, közigazgatásilag - legalábbis 1919. július 19-e, Ioan Olteanu őrnagy katonai prefektusi kinevezése óta - éppenséggel ehhez a katonai megszállási zónához tartozott.36 A románok következetlenségét jól mutatja, hogy a vámzóna tekintetében ekkor továbbra is többé-kevésbé a bukaresti titkos szerződésben megjelölt határvonalat tekintették demarkációs vonalnak. Ennek alapján Csanád vármegye teljes területe valóban Romániához került volna. Közigazgatásilag viszont ez az elkülönítés ebben az időszakban már csak a vármegye három keleti járását érinthette, hiszen 1919 júliusában Makót és a Központi járást kivonták a Nagyszebenből irányított polgári közigazgatás hatásköre alól és a debreceni irányítású katonai megszállási zóna alá rendelték.37 Ennek a zónának a nyugati határát a 272
