Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Műhely követelték meg tőlük.25 Az így keletkező „bevételkiesés” miatt ezért új technikák bevezetése vált szükségessé számukra, és álláspontunk szerint ennek lehetett egyik „kreatív” formája a Miháescu tábornok által vázolt koncepció. Ezt egyébként a fentebb már érintett Rásó-féle rágalmazás! per bírósági ítélete is megfogalmazta: „A románok másik célja pedig az volt, hogy a megszálló hadsereg ellátásáról és a közigazgatás költségeiről pénzügyileg is gondoskodni akartak, miután úgy látszott, hogy rekvirálás útján nem tudják a megfelelő összegeket előteremteni/326 25 Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1919-1920... 84-86. A Békekonferencia a román kormánynak, 1919. szeptember 5. 26 A Budapesti Kir. Büntető törvényszék B. XXXV. 13277.1935/9. sz. ítélete. Szabadság, 1937. április 18. 6. 27 Szabolcsvármegye közönségéhez 7000-1920. K. számú tiszteletteljes jelentése... 50. 28 Baltazár: i. m. 188. Sőt még ennél is többről volt szó. Ezt utóbb Mikecz István Szabolcs vármegyei alispán is felismerte. Az 1920. áprilisi törvényhatósági bizottsági beszámolójában - szemben az 1919. októberi, belügyminiszterhez írt levelében megfogalmazottakkal - már a következőket rögzítette: „Az egész tervezet furfangos constructioját alább ismertetem; bevallott célja ennek az intézkedésnek a magyar kormánytól állítólagos katonai okokból elszakított eme terület adminisztratív, állítólag részben már a románok által előlegezett költségeinek biztosítása lett volna; de azt hiszem, közelebb járok a valósághoz, amikor a rejtett célt a román katonai önkénynek ily módon teljesen kiszolgáltatott, gazdaságilag még a román rablások után is figyelemre méltó területek akadálytól mentes üzleti kizsákmányolásában keresem.”27 A vámhatár kijelölése és a tervezetben foglalt egyéb intézkedések tehát a látszat ellenére nem a katonai megszállás alá eső zóna elszakítását célozták és készítették elő. Hanem egy olyan megoldást körvonalaztak, mellyel a területről behajtható bevételeket maximalizálni, egyúttal a rekvirálások beszűkülése miatti bevételkiesést pótolni lehetett. Ezt egyébként maga Baltazár Dezső püspök is megerősítette közvetett módon, amikor Miháescu tábornokról azt a nem túl hízelgő véleményt formálta, hogy benne „nem lehetett egy vonást sem, sem az egyéniségében, se cselekedeteiben, se foglalkozásában felfedezni a katonaságból. Egy állami megbízott volt, azzal a küldetéssel, hogy a számára kijelölt magyar területet kiélje és kiéléssé [!] Románia által. ”28 Márpedig ha az lett volna a cél, hogy a katonai megszállás alá eső területet Romániához csatolják, aligha lehetett volna a zóna katonai vezetőjének az a különleges missziója, hogy mindent elkövessen a terület gyors és mennél alaposabb „kiélésének” végrehajtásáért. Minden bizonnyal nagyobb távlatban gondolkodott volna, mint tették ezt a polgári közigazgatás alá vont és közvetlenül a nagyszebeni kormányzótanács felügyelete alá rendelt magyarországi megszállt területeken, ahol 270
