Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Levéltártan - Csonka Laura - Dancz Vera: Közös útjaink. Levéltár-pedagógiai együttműködés a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár között
Levéltártan A következőkben két szobát szeretnénk részletesebben is bemutatni. Az Együttélés terei című szoba a magyarországi zsidóság történetét mutatja be a 18-19. században. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből olyan darabokat válogattunk a kiállítás e szobájába, amelyek a zsidó közösség szempontjából mutatják be ezt az időszakot. Fontos változást hozott a magyarországi zsidóság történetében II. József rendelete, amely lehetővé tette a zsidóság számára - a bányavárosok kivételével - a szabad költözés jogát. Földesúri birtokokon zsidó családok már e rendelet előtt is letelepedhettek, amennyiben a földesúr erre engedélyt adott. A kiállításban látható rabbiszerződés is ezt az időszakot mutatja be. 1740-ben a Szatmár megyei Nagykároly földesura, Károlyi Sándor 50 telket adományozott zsidóknak, hogy letelepedjenek az elnéptelenedett városban. Az ide letelepedett zsidó közösség szabadon választhatott rabbit, de megválasztását a helyi közigazgatás képviselőinek is jóvá kellett hagyniuk. Az 1834-es rabbiszerződés egyik oldalán a rabbi kötelezettségeit és jogait írták össze. Az okmányt a megye zsidó közösségeinek képviselői is hitelesítették aláírásaikkal, a helyi zsidó közösség pedig jóváhagyása jeléül megpecsételte. A dokumentum másik oldalán magyar nyelven is megerősítették a szerződés tartalmát, ezt az oldalt a megye főszolgabírója írta alá és erősítette meg pecsétjével. Ugyanennek az időszaknak állít emléket a kiállításban szereplő bírói pálca is. Ahogy a rabbi megválasztását is jóvá kellett hagynia a helyi főszolgabírónak, ugyanígy engedély kellett ahhoz is, hogy a zsidók üzletet nyissanak vagy saját bírót válasszanak közösségük számára. 1732-ben a kismartoni földesúr, Esterházy herceg szépen faragott, aranyozott pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót. Ez azt jelképezte, hogy a kismartoni zsidók közössége független lett, saját szabályai szerint működhetett, és saját bírója ítélkezhetett vitás ügyeiben. A személyes dokumentumok is sokat mesélnek az Együttélés terei című szobában megjelenő időszakról. A kiállításban látható bábaoklevél is hozzájárul a korszak megismeréséhez. Az 1770-es évektől létezett bábaoktatás, ez volt az első államilag elismert női foglalkozás. Zsidó nők számára II. József 1787-es rendelete tette lehetővé a képzésen való részvételt. A levéltári gyűjteményben sok bábaoklevél található, hiszen a 19. század végére a magyarországi bábák negyede zsidó volt. Azért is volt ez igen népszerű foglalkozás a zsidó nők körében, mert a közösség tagjai sokszor ragaszkodtak a zsidó bábához, mivel így elkerülhették a bábakeresztséget, azaz a gyermek erőszakos megkeresztelését. A bábák gyakran közreműködtek a körülmetéléseknél is, biztosítva a szakszerű egészségügyi felügyeletet. A fentebb kiemelt műtárgyak és dokumentumok segítenek elképzelni és megérteni, hogy a 18-19. században milyen volt a magyar zsidóság helyzete, hogyan kapcsolódott a magyar társadalomhoz, milyen lehetőségei voltak a vallás gyakorlásához, és milyen kötelezettségekkel vagy milyen szabályok betartásával nyílt alkalom az együttélésre. A Horthy-korszak címet viselő szoba mutatja be, hogyan zajlott le a két világháború közötti időszakban a magyar zsidóság fokozatos jogfosztása. Ehhez kapcsoló-222
