Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából nem élvezhetett, tápszerekkel nevelkedtünk. Ezen érzelmek hatására kavarodott fel a nép, hogy mindenki menni akart. Egyik gazda aztán megkérdezte az uraktól, hogy mondják meg, mindnyájan el kell-e menjünk? Amire azt felelték, hogy emberek arra vigyázzanak, hogy a magyar tulajdon magyar kézen maradjon. Aki megértette, az le is mondott a menésről, de sokan már úgy rá voltak készülve, [hogy] semmi áron lebeszélni nem lehetett. Elpocsékolták földjeiket, házaikat és útra keltek az ezer kilométeres útnak [!] kocsikkal, annyian hogy a faluk majdnem kiürültek. Odaérve sátrakat állítottak föl és abban laktak, éjjel a békák meglepték őket, és erre fel úgy megundorodtak, hogy sokan ősszel a semmire visszamentek Bukovinába. Ahol aztán megkezdődött az otthagyott vagyonok visszaperelése. De sokan nem kapták vissza se házukat se földjüket, s így sokan koldusbotra jutottak. Akik ott maradtak a Bánságban, azokat letelepítették Székelykeve, Kevevára,44 Sándoregyháza45 és Hertelend46 telepekre. így is annyian ottmaradtak, hogy négy település lett belőlük, úgy mint Székelykeve, Keveháza,47 Sándoregyháza és Hertelend.48 Később megint tömeges telepítés történt az 1910-es években49 Déva,50 Hunyad,51 Csernakeresztúr,52 Gyorok,53 Marosludas,54 Szentgyörgy55 és Kalánra.56 [!] 44 Kevevára (szerbül: Kovin) ma Szerbiához tartozik. 45 Sándoregyháza (szerbül: Ivanovo) ma Szerbia területén fekszik. 46 Hertelendyfalva (szerbül: Vojlovica) ma Szerbiához tartozik. 47 Kevevára. 48 Az Al-Duna mentén létrehozott telepesfalvakba néhány hónap leforgása alatt mintegy négyezer székely költözött le Bukovinából. 49 De már korábban is. A földművelésügyi minisztérium telepítési akciójának keretében hozták létre a gyoroki (1883), dévai (1888-1892, 1810), vajdahunyadi (1892), vicéi, magyarnemegyei (1900), marosludasi (1905), sztrigyszentgyörgyi és csernakeresztúri (1910) „csángó”, vagyis bukovinai székely telepeket. Vincze: i. m. 143-144. A bukovinai székelyek 1914 előtti migrációjára vonatkozóan lásd még Foki Ibolya - Solymár Imre - Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához. Szekszárd, 2000. 50 Déva (románul: Déva), a romániai Hunyad megye székhelye. 51 Vajdahunyad (románul: Hunedoara), város a romániai Hunyad megyében. 52 Csenakeresztúr (románul: Cristur) ma a romániai Hunyad megyében található. 53 Gyorok (románul: Ghiorok), falu Romániában, Hunyad megyében. 54 Marosludas (románul: Ludu§), város a romániai Maros megyében. 55 Sztrigyszentgyörgy (románul: Streisângeorgiu), a romániai Hunyad megyében található település. 56 Pusztakalán (románul: Gálán), város Romániában, Hunyad megyében. 57 Bukovinát az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés csatolta Romániához. így érkezett el az első világháború, amelyben szintén nagy-nagy emberi veszteségek érték a székely falvakat. De a harmincas években már nem lehetett hiányt venni észre, a nép szaporodott, pótolta a hiányokat. Az 1918-as összeomláskor a Népszövetség Bukovinát Romániához visszacsatolta,57 és ezzel új szakasz kezdődött. Még egy pár évig normális volt a helyzet, aztán kezdett zavarodni, [!] a volt frontviselt 201
