Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Krisch András: A hűség „jutalma”. A németek kitelepítése Sopronból, 1946
Emigráció, ki- és betelepítések vett erőt rajtuk. „Ez idő szerint napjaink nem csendesek és nem békességesek. Szívünk, lelkünk, telve van sok aggodalommal és kétségbeeséssel. A kitelepítés réme, pusztulás fenyegeti egyházmegyénket, és ebben a mi gyülekezetünket is” - olvashatjuk a soproni evangélikus egyházközség egyháztanácsának április 11-i jegyzőkönyvi bejegyzésében.19 „A kitelepítés bűnös tragikuma a legvégzetesebb esemény hazánk e nyugati végvárának egész történetében” - írta ezekben a napokban Házi Jenő.20 19 HU-SEL-I.l.i. Egyháztanácsi jegyzőkönyv, 1946. április 11. 20 Hanzmann Károly: Helyzetrajz és adalékok a soproni evangélikus ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900-1950. évi történetéhez. I. rész. A korszak krónikája. 2000, 207. 21 Új Sopron, 1946. április 18. 1. 22 HU-SEL-I.l.q. A Soproni Evangélikus Egyházközség iratai, 96/1946. A soproni kitelepítés. Április 20-án reggel 9-kor, a tervezetthez képest egy napos késéssel, ami tovább fokozta a bizonytalanságot, kifüggesztették az első kitelepítési listát, majd a következő napokon a továbbiakat. Az első szerelvények elindulása csak napok kérdése volt. A Magyar Kommunista Párt megyei bizottsága április közepén közleményt adott ki a kitelepítéssel kapcsolatban. Ebben követelték a minél gyorsabb végrehajtást, elítélték a „reakciós körök” mesterkedéseit a törvény módosítására, mely alapján különösen a gazdag németeket akarják megmenteni. Elsősorban az ország újjáépítése szempontjából fontos személyeket kell mentesíteni - írták -, ha hűek voltak a magyarsághoz. A kitelepítést a törvény szellemében és emberségesen kell végrehajtani. Az új telepeseket politikai és erkölcsi alapon is felül kell vizsgálni.21 A kitelepítés lehetősége különösen súlyosan érintette az evangélikus egyházat, mivel a soproni németek nagy része ehhez a felekezethez tartozott. A rendelet gyakorlati végrehajtása bármikor bekövetkezhetett, ezért az evangélikus lelkészek a veszélyeztetett 86 német és 60 magyar konfirmandust április 25-én megkonfirmálták. Hanzmann Károly és Ziermann Lajos lelkészek így írták le ezt az eseményt: „Délután 6 órakor harangzúgás közt, s óriás néptömeg jelenlétében vonultunk be templomunkba. [...] A leánykák mind fehér, a fiúk mind sötét ruhában. Hatalmas templomunkban zsúfolt embertömeg: ca. 3500-an. [...] Tudok uralkodni érzelmeimen és nem tartozom a síró-rívó, megríkató papok kategóriájába, de be kell vallanom, hogy ritkán esett oly nehezemre szolgálni, mint ez alkalommal. Evangéliumszer ü és alkalomszerű akartam lenni, noha fojtogatta torkomat a fájdalom. Az egész hatalmas gyülekezet is úgyszólván végigsírta 14 perces prédikációimat.” Ziermann Lajos esperes a zárszóban Lackner Kristóf, Sopron 16-17. század fordulóján élt polgármesterének egy képére és ennek feliratára hivatkozott: „Mergitur, non submergitur. ” (Alámerül, de el nem süllyed.) „Sopron városa és lakossága, a kitelepített és itthon maradt rész, süllyedt, de nem fog elsüllyedni. Isten tesz majd róla.”22 A lelkészek sietsége teljesen indokolt volt, mivel már április 27- én délután elindult az első szerelvény, amely a korábban internált volksbundistákat 184
