Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Krisch András: A hűség „jutalma”. A németek kitelepítése Sopronból, 1946
Emigráció, ki- és betelepítések A városi rang elnyerése után a királyi várospolitika tudatosan szorgalmazta új lakosok beköltözését, ennek köszönhetően a 13-14. században erőteljes volt a németek betelepülése. A 16-17. századi ausztriai ellenreformáció megerősödése idején sok protestáns talált itt otthonra, de későbbi korokban is sokaknak jelentett vallási menedéket a város. A dualizmus idején pedig elsősorban tanult szakmunkások érkeztek Sopronba. A hivatalos népszámlálásokat megelőző időszakból nem rendelkezünk pontos nemzetiségi adatokkal, de annyit biztosan kijelenthetünk, hogy Sopronban évszázadokon keresztül a németség volt túlsúlyban, a magyarság aránya meghaladta a kismartonit vagy a rusztit, de nem érte el a kőszegit. Az egyéb nemzetiségűek száma jelentéktelennek tekinthető.5 lak/a_soproni_nemetek_tortenete_a_13_szazadtol_a_kitelepitesukig/ (Utolsó letöltés ideje: 2021. július 25.) 5 Thirring Gusztáv: Sopron városa a 18. században. Sopron, 1939, 102. 6 Krisch: Die ethnische Geografie... 93. 7 Tóth Imre: A németség helye és megítélése Sopronban 1918 és 1941 között. Soproni Szemle, 2004. 3. sz. 226. Az 1850-ben lebonyolított összeírás a két és fél ezer idegen illetőségű egyént (tisztviselők, tanulók, vidéki cselédek stb.) nem részletezte, csak a honos lakosságot vizsgálta. A soproni polgárság 314 fos magyarsága a maga alig több mint két százalékával eltörpült a németség (97%) mellett. A hasonló elveket követő 1857-es népszámlálás nemzetiségi mutatóit Fényes Elek elemezte, ő nagyjából 1350 főben állapította meg a magyarság lélekszámát. Az 1880-as, immár hivatalos adat (1869- ben az anyanyelvre vonatkozóan nem szerepelt kérdés) 4877 magyart mutatott ki Sopronban. A lakosság háromnegyedét alkotó német elem visszaszorulása ettől kezdve megállíthatatlan volt.6 Az 1921-es népszavazás idején Sopronban a németség aránya 48% volt. A két világháború közötti magyar kisebbségi politika Sopronban sem volt különösen előzékeny a nemzetiségekkel szemben, holott az ő lojalitásuk nélkül a város ma osztrák államterület lenne. Nemhogy köszönetét nem mondtak államhűségükért, hanem kezdettől fogva diszkriminatív intézkedéseket hoztak velük szemben: névmagyarosítás, a kisebbségi nyelvhasználat jogának sérelme, engedélyek felülvizsgálata és jutalmak odaítélése „politikai megbízhatóság” alapján. Burgenland elcsatolásával pedig elveszett a soproni németek egyik bevándorlási hátországa. Bár az itteni németség egésze a „gyanúsak” kategóriájába esett, a városvezetés leginkább a szőlőműveléssel foglalkozó gazdapolgárokkal szemben éreztette az ellenszenvét. A gazdapolgárok hagyományőrző életmódjukkal, a magyarokétól eltérő szokásaikkal, német nyelvükkel és jellemzően evangélikus vallásukkal viszonylag zárt és egzisztenciálisan független tömböt alkottak, a környező falvak német ajkú lakosságával egyetemben sikeresen álltak ellen a magyarosító törekvéseknek, a katolikus és nacionalista kormánypárti kurzust nem voltak hajlandóak támogatni.7 180
