Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok tudta maradéktalanul megoldani a katolikuskérdést. Mivel a helyi katolikus klérus és a Szentszék közötti kapcsolati háló bizalmas csatornákon, legtöbbször a bukaresti olasz és francia misszión keresztül továbbra is fennmaradt, a két szovjet diplomata úgy vélte, hogy a megoldás kulcsa is a Vatikán kezében van.61 Dogaru még évekkel később is keserűen állapította meg, hogy megbonthatatlanok a kötelékek a pápai állam és a romániai katolikusok között: „Meg kell jegyezni, mondta Dogaru, hogy a Vallásügyi Hivatal sem az ortodox egyház legfelső tisztviselőivel, sem az ortodox papsággal fennálló kapcsolatainkban egészében véve nem ütközik olyan nehézségekbe, mint például a legfelső katolikus papsággal, és különösen a gyulafehérvári egyházmegye fejével, Márton Áron püspökkel fennálló kapcsolatokban. Például a szigorú tiltásaink ellenére a római katolikus egyház kitartóan folytatja a gyermekek tanítását az »isteni törvényre«, a legkülönfélébb cselekhez folyamodva ennek érdekében. Márton Áron püspök csakúgy, mint a római katolikus egyház teljes vezető rétege, a korábbiakhoz hasonlóan, szigorúan a Vatikán utasításait hajtja végre.”62 61 V. I. Agapov és A. M. Alekszejev elemzése a romániai egyházpolitikai viszonyokról. Bukarest, 1960. június 30. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 1833,1. 54-181. 62 A. M. Alekszejev bukaresti nagykövetségi másodtitkár feljegyzése a Dogaruval folytatott megbeszéléséről. Bukarest, 1962. március 12. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 2032,1. 40-42. 63 A diplomata teljes nevét nem sikerült kiderítenünk. 64 L. I. Bojko feljegyzése a Dogaruval folytatott megbeszéléséről. Bukarest, 1971. szeptember 28. RGANI, f. 5, op. 63, gy. 400,1. 287-291. Végezetül, ha egy kicsit kitekintünk a tanulmányunk címében is jelzett sztálini és hruscsovi korszakból, azt láthatjuk, hogy később a román államhatalom, Márton Áront szoros kontroll alatt tartva és elszigetelve őt a külvilágtól, a katolikusokkal fennálló viszonyrendszerben mégis ki tudott alakítani egy olyan status quót, amit a maga számára kedvezőnek ítélt. Elég eklatánsán mutatja ezt a bukaresti szovjet nagykövetség tanácsosa, L. I. Bojko 63 által készített feljegyzés a Dogaruval folytatott 1971. őszi megbeszéléséről. Utóbbi a találkozójuk során azt állította, hogy Márton Áron már nagyon öreg, beteges, lassú, kifigyelték az észjárását, és igazából nem lenne szerencsés, ha rákényszerítenék arra, hogy lemondjon, hiszen előfordulhat, hogy helyébe egy fiatal, energikus egyházvezető lépne, ami megbontaná a Márton Áron személyével már kialakult egyensúlyi helyzetet az állam és a katolikus egyház viszonyában.64 Ne felejtsük el, hogy erre a megbeszélésre nyolc évvel Márton Áron halála előtt került sor, ekkorra a román állami egyházügyi vezetés azt gondolta a püspökről, hogy már mindent tud róla. Záró gondolatok Ahogy a tanulmányunk elején utaltunk rá, Márton Áron és a pasztorálására bízott közösség kiszolgáltatottságát minden bizonnyal az erdélyi katolikusok és ortodoxok közötti tradicionális bizalmatlanság is erősítette. Az alaphangulatot jól érzé122
