Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Civilizációk törésvonalán kelteti Justiniannak még a sztálini érában elhangzott egyik kijelentése, amelyet az 1950. évi moszkvai látogatása során tett Nyikolaj metropolitának, a Moszkvai Patriarchátus Egyházi Külkapcsolatok Osztálya vezetőjének. A kettejük beszélgetéséről - minden bizonnyal titkosszolgálati eszközökkel - készített feljegyzést Karpov számára is eljuttatták. Ebben a román pátriárka hosszasan ecseteli - saját szóhasználatával élve - a „Vatikán agresszióját”, vagyis azt, hogy a pápa, az egyházegyesítés politikailag determinált feltételrendszerében, milyen erőfeszítéseket tesz a görögkatolikus gyülekezetek integritásának megőrzése érdekében. A katolikus papság azon félelmére hivatkozva, hogy a latin rítusúakat is betagolják az ortodox egyházba, a következőket mondta: „Nálunk Romániában sok magyar él. Nos, ők rendkívül makacs fanatikusok, még csak gondolni sem akarnak semmilyen egyezségre az ortodoxokkal. Mindmáig követelik a földjeik és mindenféle, az előző rezsim idején birtokolt privilégiumaik megőrzését.” Külön pikantériája mindennek, hogy miután a román pátriárka ismertette ebbéli felfogását, rögtön arról kezdett el referálni orosz partnerének, hogy a román ortodox egyház tárgyalásokat folytat a magyar kormánnyal egy önálló egyházmegye (eparchia) létrehozásáról a magyarországi románok számára.65 65 Feljegyzés a Justinian pátriárka és Nyikolaj metropolita közötti megbeszélésről. Moszkva, 1950. május 26. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 733,1. 127-128. 66 A diplomata teljes nevét nem sikerült kiderítenünk. Erdély etnikai megosztottsága nyilvánvaló volt a szovjet vezetés számára is, amely a népek önrendelkezésének jelszavába burkolt internacionalista nemzetiségpolitika jegyében, a „népi demokratikus rendszer” keretei között, az azonos ideológiai platformon álló népi-nemzeti tömegek kooperációja révén kívánta volna kezelni a helyzetet. Márton Áron karizmája, valamint az általa képviselt töretlen kiállás a kommunizmust teljességgel opponáló vallási értékek mellett, egyáltalán nem volt elhelyezhető ebben a képletben. Amennyiben a nemzetiségi-nemzeti érdekérvényesítés felekezeti köntösben jelentkezett, az ebben a szemléleti keretben nacionalizmusnak számított. Szintén egy Bukarestben kelt 1959. évi szovjet nagykövetségi jelentés érzékelteti ezt a leginkább meggyőzően. „Az aknamunka szorosan összefonódik a magyar nemzetiségű Márton Áron személyes nacionalista tevékenységével, aki azt táplálja a hívő katolikusokba, hogy őket elnyomják az állam többségi nemzetét alkotó románok, és a katolikus egyház állítólagos »üldözése« az országban a domináns szerepet játszó ortodox egyház égisze alatt zajlik” - áll a dokumentumban, miután az megismétli a Márton Áronnal kapcsolatban bevett kliséket, melyek szerint a püspök tevékenysége jelenti a legnagyobb veszélyt Romániára nézve. Mivel a jelentést jegyző V. K. Palamarcsuk66 nagykövetségi másodtitkár hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház kirívóan ellenségesen lép fel a Román Munkáspárt nemzeti politikájával szemben, ebben az interpretációjában még az is az „ellenséges kampány” részének számít, hogy a katolikus papok szót 123
