Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Czeferner Dóra: Pillanatképek az ápolónőképzés történetéből
„Csatlakozzon szakmája organizációjához!” A 20. század hajnalára a Nightingale-modellre épülő iskolák egy új típusú képzésnek adták át a helyüket, amelyben a kórházi gyakorlat a korábbinál is hangsúlyosabb szerepet kapott. Ekkor a német polgári nőmozgalom ünnepelt aktivistája, Agnes Karll (1868–1927) – aki egyesült államokbeli tanulmányútját követően Lipcsében nőként elsőként főiskolai katedrára is állhatott – már hosszabb ideje a hároméves nővérképző intézményekért agitált. Szívügyének tartotta az ápolónők szakszervezetekbe tömörítését, ami ekkor már elodázhatatlannak tűnt, hiszen az egészségügy a nővérekben mindinkább olcsó és a végtelenségig kiszipolyozható munkaerőt látott. Munkáját siker koronázta: a századfordulóra Németország, Anglia és az Egyesült Államok kezdeményezésére létrehozták az Ápolók Nemzetközi Tanácsát, amely napjainkra világszerte több mint húszmillió nővér érdekeit védi. Az ápolónők szervezésében „az amerikai Nightingale-ként” emlegetett Margaret Sanger (1879–1966) is élen járt, aki a szexuális nevelés fontosságának hangsúlyozása mellett fáradhatatlanul kampányolt a fogamzásgátlás előmozdításáért. Kevesen tudják, hogy a „születésszabályozás” szó köztudatban való meghonosítása is az ő nevéhez köthető.43 A nővérképzés számos problémája az első világháború előestéjére is megoldatlan maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia országainak egészségügyére reflektáló, 1914 márciusában, vagyis közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt napvilágot látó sajtóforrásból is érzékelhető, hogy a szakoktatás minősége komoly kívánnivalót hagyott maga után. „Elég nehéz küzdelem jut osztályrészéül az egész séges szegény embernek is; de ha megbetegszik, sorsa valóban kálvária. Otthon még a legsúlyosabb anyagi áldozatok árán sem gyógyítják eredményesen, kórházaink nagy többségében pedig, ha ugyan sikerül bejutnia, ki van szolgáltatva műveletlen, nem mindig önzetlen és ritkán jólelkű ápolónők kegyének, akik minden képességüket és jóindulatukat fenntartják az őket pénzelő vagy protekciós betegek számára. Nagy tisztelet a kivételnek, de bizony a mi közkórházainkban olvasót pörgető ápolónők többsége nem áll a helyzet magaslatán.”44 A cikk szerzője, Glücklich Vilma sietett leszögezni, hogy a szakmai hiányosságokért az ápolónők a legkevésbé sem okolhatók, hiszen képesítésüket jobbára olyan hathetes, korabeli szóhasználattal élve „zugtanfolyamokon” szerezték, amelyeken a háborús felkészülés jegyében kizárólag férfi betegekkel találkozhattak.45 Mindezek ellenére az első világháborúban rengeteg önkéntes nővér szolgált. Áldozatvállalásaikra jellemző példa az angol Vera Brittain (1893–1970), aki a veszélyre fittyet hányva indult a frontra.46 A harcok borzalmaival s a nővérek kilá -43Stweart – Austin: i. m. 44Glücklich Vilma: Betegápolónők kerestetnek. A Nő. Feminista Folyóirat , (1914): 5. 98–99. 45Uo. 46Visszaemlékezése később bestseller ré vált. Lásd Vera Brittain: Testament of Youth. An Autobiographical Study of the Years 1900–1925. London, 2004. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 82
