Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
csoportosulás megakadályozására törekednének, sokan politikai szándékot gyanítanának a háttérben. Nem különbözött a véleményük abban a tekintetben sem, hogy a Budapesten bevezetett intézkedésekkel minden jó szándék ellenére csak fél sikereket érhetnek el, amíg az állam nem ad ki az egész országra érvényes, egységes programot.50 A spanyolnátha-betegek száma december közepétől mutatott lassú csökkenést. A városvezetésben egyre inkább a „nihilista” irányzat kerekedett felül, tudomásul vették, hogy a járvány addig nem szűnik meg, amíg nem találják meg a kórokozóját és az ellenszerét. A szakértők többsége úgy gondolta, hogy lassú ütemben, március–április táján ér majd véget a spanyolnátha. A járványbizottság ezt követően elsősorban a betegek orvosi ellátásának biztosításával és tájékoztató röpcédulák terjesztésével foglalkozott. Az újabb röpiratok elsősorban abban különböztek a korábbiaktól, hogy nagyobb súlyt helyeztek az egyéni óvintézkedésekre. Tették ezt annak ellenére, hogy a járványtani szakemberek felhívták a figyelmüket, mennyire bizonytalan az egyéni belátásra alapozott védekezés: a háború következményei, a hiánygazdálkodás, a gazdasági válság, az elégtelen táplálkozás még a művelt réteg egyéni védekezését is kedvezőtlenül befolyásolta, a társadalom kevésbé iskolázott tagjai körétől pedig még kevesebb belátásra számíthattak.51 A fővárosi védekezés irányítóitól elvárták, hogy az ország érdekeit olykor a helyi lakosság elé helyezzék, ez jelentősen korlátozta a mozgásterüket.52 A hatósá gok látszólagos tehetetlensége gyakran az általános bizonytalanságból következett. A vasúti közlekedés, az antant csapatai és az idegen fennhatóság elől menekülők, a hazatérő katonák tömegei miatt például szóba sem jöhetett a vasúti forgalom korlátozása. Ausztriában ezt a próbálkozást elsöpörte a népharag, a budapesti és a vidéki városok villamosainak utasszámát korlátozó intézkedések elleni tiltakozásokat látva ezt végül meg sem próbálták. Többször felmerült a gócpontok karantén alá vonásának lehetősége és a kötelező maszkviselés bevezetése is. Ezekkel Németország egyes városaiban azonban ellenkező hatást értek el, az emberek nagy tömegbe verődve tüntettek, így Budapesten ezt már meg sem próbálták bevezetni. A spanyolnátha 1919 elején hirtelen véget ért, a következő hullám 1920 januárjában jelent meg a fővárosban, majd némi késéssel vidéken, de gyors tetőzést követően februárban mindenhol megszűnt. A vidéki városok, valamint Kassa, Pozsony és Bécs analógiája alapján, a járvány Budapest lakosságának legalább 10 százalékát 50Fővárosi Közlöny, 1918. december 13. 2289.; Uo. 1918. december 20. 2322–2324. 51Uo. 1918. december 20. 2324–2329.; Melly: i. m. 164. 52Részben ennek tudható be, hogy a fővárosban történtekből okuló vidéki városok, törvényhatósá gok eredményesebben védekeztek. A veszprémi járvány lefolyását vizsgáló Földesi Ferenc a „jó levegő” mellett hangsúlyozza, hogy a viszonylag kevés halálos áldozat abból is következett, hogy helyi tömegközlekedés lényegében nem létezett, ráadásul 1918-ban nagy tömegjelenetekre sem került sor. Sokan megbetegedtek, de nem egyszerre, mint a fővárosban, így a kórházi ellátást igénylők az elhúzódó járványban az orvoshiány ellenére is megfelelő kezelésben részesültek. Földesi Ferenc: A „spanyolbetegség” Veszprémben. Veszprémi Szemle, 2020. 2. sz. 152. Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701‒1921 55
